A könyv kábé akkora százalékban szól a Facebookról, mint amennyire annak színe dominál a borítón, úgyhogy elsősorban azok számára lehet érdekes, akik ott óhajtanak érvényesülni (azaz manapság szinte mindenkinek, haha).
Online szolgáltatásokat nyújtó és non-profit weboldalakat működtető arcoknak (azaz például nekem) kevésbé hasznos, mintha materiális termékeket árusítanék webshopban vagy offline szolgáltatás promójához akarnám használni a szósöl médiát, de azért pár gondolatot így is megőrzésre hasznosnak találtam.
27. oldal:
Esettanulmány: amikor a szerző Balatonalmádi várost akarta népszerűsíteni, az oda látogató turisták Instagram fotóit osztogatta meg (nem derül ki, hol, valszeg FB-n). Mivel az emberek észrevették, hogy ha jó képeket tolnak Instagramra, az beválogatódhat a város oldalára, ezért egyre több fotót töltöttek fel és küldtek el személyesen neki. Ilyen esetben a legaktívabb embereket fel lehet kérni, hogy alkalomszerűen legyenek az oldal tudósítói.
33. oldal:
A
véleményvezérek megtalálásához vezető út a következő:
1. a hangadók azonosítása (pl. TouchGraph segítségével vagy szubjektív megfigyelés útján); 2. a hangadók üzenettípusainak figyelése: milyen tartalmakat osztanak meg (képeket? videókat? újságcikkeket? esemény-részvételeket?); 3. a hangadók megosztási helyeinek feltérképezése: milyen blogokon és fórumok vannak jelen? ott milyen gyakorisággal posztolnak?; 4. hangadók motivációjának kiderítése: mi célból osztanak meg tartalmakat?
Ha ezek megvannak, fel lehet őket keresni együttműködési ajánlattal, vagy közvetve olyan tartalmakra tudjuk irányítani a figyelmüket, amikre ráharaphatnak.
81. oldal:
A
blog címe minél rövidebb legyen, de mindenképpen maximum 55 karakter, ugyanis a Google találati listájában az 55. utáni karaktereket levágja a megjelenítő, sőt, állítólag a Google-helyezést is negatívan befolyásolja a túl hosszú cím.
101. oldal:
Pinteresten a kereshetőség és megtalálhatóság érdekében kiemelten fontos a címkék használata. Ha az oldalad sok fotót vagy képet tartalmaz, érdemes beleépítened a Pin it! gombot.
103. oldal:
Az
Instagram az egyik
legfiatalabb usereket tömörítő közösségi oldal. Ha a 30 és alatti korosztály a célcsoportod, feltétlen ott a helyed. A kép alapú jelenlét elsősorban imidzs-építő célra használható.
104. oldal:
A
geolokációra épülő appokban (pl. Foursquare, Swarm) a szolgáltatók a becsekkolásokhoz
special offer nevű kuponokat adhatnak, amivel vásárlásra ösztönözhetik az arra járókat (pl. ingyen kávé egy bárban, ingyen mosás egy apartmanban az ötödik napi bejelentkezés után). A
hirdetések itt a telefon aktuális GPS-koordinátája körüli tetszőlegesen meghatározott sugarú körben jelennek meg.
109. oldal:
Érdemes összegyűjteni és fontossági sorrendbe állítani,
milyen platformokon érdemes jelen lenned: blogok, wikik, videómegosztó oldalak, social network felületek, aukciós oldalak, geolokációs platformok, kiterjesztett valóság appok.
113. oldal:
Régen egy hagyományos vásárlás három lépésben zajlott: 1. szükséglet megjelenése; 2. első találkozás a termékkel az üzletben; 3. a használatba vétel megkezdése. Az internetes vásárlás korában ez a modell egy lépéssel kibővült, az első és a második közé ugyanis beékelődött az a folyamat, amikor
a vásárló információkat gyűjt, értékeléseket olvasgat, összehasonlításokat végez, ismerősei és ismeretlen fórumozók között is kérdezősködik a neten. Ebben az új modellben a vásárlói visszajelzéseknek minden eddiginél jelentősebb szerepük van, különösen a nagyon jó és a nagyon rossz megítélésű termékek esetében.
114. oldal:
Az átlag magyar ember
naponta 2500-3000 reklámimpulzussal találkozik: 255 TV spot, 350 óriásplakát, 177 sajtóhirdetés, 136 rádióreklám. A magyar lakosság több mint 80%-a aktív és mérsékelt reklámkerülő, ami gondolom, olyasmit jelent, hogy törekednek rá, de csak közepes szinten sikerül nekik.
128. oldal:
A közösségi média lehetőséget ad a userek véleményének azonnali és költséghatékony megismerésére. Te
milyen kérdéseket tennél fel a fogyasztóidnak? Milyen témában lennének leghasznosabbak a gondolataik és tanácsaik? Egy új termék bevezetésénél? Vagy inkább új arculat létrehozásánál?
129. oldal:
A közösségi média tökéletes terep
a fogyasztók informálására. Ha termékvideót készítesz, vagy egy posztban elmagyarázod egy szolgáltatásod egy szeletét, vagy kérdés-felelet formájában idézel a GyIK-ból, azzal nem csak felhívhatod a figyelmet egy-egy termékedre, de az ügyfélszolgálatod terhelése is csökken.
159. oldal:
Összecsatornázásnak hívják azt, amikor az elsődleges platformon megjelenő tartalom automatikusan megjelenik máshol is (a "máshol" neve másodlagos platform). A becsatornázás irányát az aktuális igények szabják meg, például egy gyors és rövid infókat közlő rendezvényen ez az irány inkább legyen Twitter >> Facebook, mintsem fordítva. Az összecsatornázás során érdemes összehangolni az egyes felületek sajátosságaiból adódó tartalmakat, azaz például ha van egy Facebook >> Twitter irányú becsatornázásod, akkor érdemes a FB posztjaidat 140 karakter alatt tartanod.
164. oldal:
Online
kommunikációd hatékonyságának növelésére a következő szempontok mentén érdemes tesztelned az elérések számát: 1. posztolás különböző időpontokban; 2. posztolás különböző napokon; 3. különböző hashtagek használata; 4. napi posztok számának növelése vagy csökkentése; 5. linkrövidítések használata; 6. kommunikációs stílus módosítása; 7. új kommunikációs eszközök bevetése; 8. helyszín, emotikon vagy érzelem társítása a poszthoz alkalomszerűen.
189. oldal:
A "csak önnek, csak most" típusú ajánlatok már a múlté. Azok a
kérdőmondatok viszont jól működnek online, amikre a user igennel vagy akarati igénnyel tud felelni, pl. egy könyv értékesítése esetén: "Neked már megvan?" vagy egy rendezvény esetén: "Te is ott leszel?", "Velünk tartasz?", "Te sem akarsz lemaradni?"
201. oldal:
Az
irányadó posztmennyiség platformonként a következő: Facebook: 5-6 poszt hetente, Twitter: 10-12 poszt naponta, LinkedIn: 5 poszt hetente.
209. oldal:
Az
elkötelezettség mérésének képlete:
lájk + hozzászólás + megosztás
----------------------------------- × 100 = napi elköteleződési ráta
rajongók száma
210. oldal:
A Facebook hírfolyamról történő
leiratkozások aránya jellemzően 5-10%. Ha nálad ennél nagyobb a csalódott követők száma, akkor a bejegyzéseid tartalma és/vagy mennyisége nem oké.
Jócskán volt azonban WTF élményem is. A szimplán értelmetlen mondatok mellett a legkínosabb az volt, amikor éppen a szöveg helyesírásáról szóló részben találtam bakikat. Az alábbi, tartalmi furcsaságok felett azonban nem siklottam el ilyen jóindulatúan:
175. oldal:
1. Mi a különbség a PPC (pay-per-click) és a CT (click-through) hirdetések között, ha mindkettőnek az a definíciója, hogy átkattintás számán alapul az elszámolás?
2. A definíciók alatt három bekezdéssel megjelenik a CPM (click-per-mille), amiről még itt sem derül ki, hogy micsoda. Oldalakkal később aztán tisztázódik, hogy ez az ezer megjelenésenként történő elszámolás, de elegánsabb lett volna ezt ott elmondani, ahol elsőként felbukkan.
243. oldal:
A panaszhatás elemzéséről készített ábrán a "mozgósító" típus definíciója hibás, helyesen az lett volna, hogy "erősen fejlesztő és nagyon veszélyes".
247. oldal:
A második bekezdésben azt ígéri, két példát ismertet, amiből a végére három lett, de inkább így, mint fordítva. A Vodafone-os példa azonban teljesen érthetetlen azok számára, akik nem ismerik a történteket vagy nem emlékeznek a körülményekre.
Összességében szerettem, és informatívabb volt, mint vártam: 4/5.
Köszi, Dani! ;]
