A kis herceg

Itt a link.

Animációs film, amely szöveghűen dolgozza bele az eredeti kis herceg történetet egy másik, modern történetbe. Nagyon tetszett a párhuzamos történetszerkesztés... egészen addig, amíg a film háromnegyedénél egy katyvasszá kutyulódott a dolog, hirtelen se füle se farka nem lett, és nem tetszett. Nagyon nem :-(

Szóval az eleje 5-ből 5 pont, a vége 5-ből 0 pont, összhatásra 5-ből 2 pont.

Mi lenne, ha a kis herceg nem tért volna haza a rózsájához? Elvette volna a kedvét a nyitottságtól, őszinteségtől és kíváncsiságtól a világban látott hamisság, a fölnőttek rideg világa? Vagy megmaradt volna annak az angyalnak, aki napfényt visz még a sivatagba is? Ki tudja. Az viszont biztos, hogy a pilótát egy életre megváltoztatta a találkozás. :-)

Erdős Virág: Mikor c. vers (részletek)

Ha majd minden kisbalázsnak
bealszik a
mamája
ha majd nem lesz erőszak az
együttélés
szabálya
(...)
ha majd nem lesz veszélyben a
vlsszaszólás
szabadsága
ha majd nem lesz akadály a
ruházatom
szakadtsága
(...)
ha majd nem a tartózkodá-
sunkkal fogunk
tüntetni
ha majd nem lesz egyszerűbb az
áldozatot
büntetni
(...)
ha majd nem lesz bagatell hogy
mi zajlik a
végeken
ha majd nem lesz menő dolog
babrálni a
tényeken
(...)
ha majd nem lesz elegáns a
másik felet
kitakarni
ha majd nem lesz nehéz ennyi
gyökér közül
kit akarni
(...)
ha majd nem lesz alku tárgya
minden jogos
járandóság
ha majd nem lesz nemzetmentő
taktika a
várandósság
(...)
ha majd nem lesz egyre cifrább
ez a cifra
nyomorúság
ha majd lesz itt vidámság is
nem csak mindig
szomorúság
(...)
lesz még egy kis
ez meg az de
amúgy minden
klappol
s ránk is vár egy hosszú
boldog
derékfájós
aggkor
akkor.

A vers Erdős Virág Ezt is el c. kötetének 62-69. oldalán jelent meg.

Maffiózók

The Sopranos. Egy 6 évados sorozat, amit az elmúlt hetekben néztünk végig Gáborral (ő már sokadszorra látta). A paradoxonok netovábbja. A sorozat, amiben nagyon sokszor hangzik el, hogy "tisztelet" és "család", és a sorozat, amiben családtagok beszélnek egymással úgy, ahogy az emberek még az ellenségeikkel sem beszélnek, és ahol senki nem tisztel senkit, ellenben úgy tesz, mintha tisztelne, mert úgy illik. A sorozat, amiben mindenki nagy ívben szarik arra, ki mit gondol róla, ám mindent megtesz annak érdekében, hogy fenntartsa a társadalmilag megszokott látszatot.

A rengeteg káromkodás miatt a sokadik évad már nagyon megterhelő volt. Nem kímélik egyébként a főszereplőket sem, kulcsemberek nyiffannak ki egyik pillanatról a másikra. A hozzám hasonló, nyomozós sorozatokon szocializálódótt tévénézőnek hamar feltűnik, hogy a Sopranos 6 évadában történt gyilkosságok kitennének 10 évadnyi helyszínelős sorozatot, ám itt soha egyetlen gyilkosságot sem derít fel a rendőrség. Ami azért gáz. Embereknek meg kell halniuk azért, mert homoszexuálisok, mert koccanásos baleset vétlen résztvevői lettek, mert elsütöttek valami rossz poént, és hasonló nyomós okokkal találkozhatunk. Az egyik fő-fő szereplőt azért öli meg puszta kézzel a főszereplő, mert az csalódást okozott neki. Továbbá mert attól félt, hogy az érintett fickó egyszercsak feladja őt az FBI-nak. Beteg.

Ja, igen, a főszereplő beteg. Pszichiáterhez jár. Mivel a pánikbetegsége csak az első évadban volt érdekes, ezért a további évadokban lett némi depressziója, paranoiája és egyebeke. A terapeuta egyébként kiváló kérdéseket tesz föl, szakmailag jó szűrőkön ment át a szöveg. Egyszer beszélt csak butaságokat, de már elfelejtettem, hogy milyen témában. Még az egzisztenciális pszichológia is szóba került, ezzel belopta magát a szívembe.

Még egy pozitívum. Nem vagyok egy nagy filmszakértő, nem szoktam olyan dolgokkal foglalkozni, mint vágás, kameraállás és hasonlók. Itt viszont feltűnt, hogy a jelenetek felépítése különbözik a "szokásostól", a feszültséget jól tartják fenn. Általában ha egy sorozatban valaki hosszú percekig csak azzal foglalkozik, hogy megteríti az asztalt a vacsorához, ott tutira történik valami. Eltöri az étkészletet, talál valami gyanús tárgyat, vagy akármit. Itt viszont tényleg csak megteríti az asztalt. Az elején nagyon zavart, hogy tényleg azt kell néznem, ahogy a csávó zoknit húz, tévét néz elalvás előtt, vagy egyéb, a cselekmény szempontjából irreleváns, hétköznapi dolgot végez. De meg lehet szokni.

És a végére hagytam azt, ami a legjobban tetszett a sorozatban, ez is a feszültségkeltéshez tartozik. Zseniálisan találták ki a nonverbális részeket. Amikor mondjuk egy vita után a szereplők visszatérnek a hétköznapi párbeszédeikhez, de egyikükben még mindig nem csillapodott le a harag. Bár úgy tesznek (fő a látszat!), mintha már megnyugodtak volna, de egy-egy pillantásuk, mozdulatuk, vagy épp az, hogy kicsit nagyobb szünetet hagynak, mielőtt válaszolnának, elárulja, hogy mit gondolnak. Az egyik kedvenc jelenetemben a férj totál megbántja az asszonyt, aki asszonyi kötelességből uralkodik magán, de együtt érzünk vele, és sejtjük, hogy mit gondolhat. Este a férj a hűtőben matat, vacsorázik, közben löki a sódert valami lényegtelen dologról. A kamera meg végig az asszonyt mutatja, ahogy elbújik a konyhai teendőkbe, törölget, pakolászik, közben kifejezéstelen arccal hallgatja a süketelést. Nem igazán lehet leírni, szóval azt a jelenetet nagyon jól kitalálták.

És ez a zene...

A közösségi média nagykönyve

A könyv kábé akkora százalékban szól a Facebookról, mint amennyire annak színe dominál a borítón, úgyhogy elsősorban azok számára lehet érdekes, akik ott óhajtanak érvényesülni (azaz manapság szinte mindenkinek, haha).

Online szolgáltatásokat nyújtó és non-profit weboldalakat működtető arcoknak (azaz például nekem) kevésbé hasznos, mintha materiális termékeket árusítanék webshopban vagy offline szolgáltatás promójához akarnám használni a szósöl médiát, de azért pár gondolatot így is megőrzésre hasznosnak találtam.

---

27. oldal:
Esettanulmány: amikor a szerző Balatonalmádi várost akarta népszerűsíteni, az oda látogató turisták Instagram fotóit osztogatta meg (nem derül ki, hol, valszeg FB-n). Mivel az emberek észrevették, hogy ha jó képeket tolnak Instagramra, az beválogatódhat a város oldalára, ezért egyre több fotót töltöttek fel és küldtek el személyesen neki. Ilyen esetben a legaktívabb embereket fel lehet kérni, hogy alkalomszerűen legyenek az oldal tudósítói.

33. oldal:
A véleményvezérek megtalálásához vezető út a következő:
1. a hangadók azonosítása (pl. TouchGraph segítségével vagy szubjektív megfigyelés útján); 2. a hangadók üzenettípusainak figyelése: milyen tartalmakat osztanak meg (képeket? videókat? újságcikkeket? esemény-részvételeket?); 3. a hangadók megosztási helyeinek feltérképezése: milyen blogokon és fórumok vannak jelen? ott milyen gyakorisággal posztolnak?; 4. hangadók motivációjának kiderítése: mi célból osztanak meg tartalmakat?
Ha ezek megvannak, fel lehet őket keresni együttműködési ajánlattal, vagy közvetve olyan tartalmakra tudjuk irányítani a figyelmüket, amikre ráharaphatnak.

81. oldal:
A blog címe minél rövidebb legyen, de mindenképpen maximum 55 karakter, ugyanis a Google találati listájában az 55. utáni karaktereket levágja a megjelenítő, sőt, állítólag a Google-helyezést is negatívan befolyásolja a túl hosszú cím.

101. oldal:
Pinteresten a kereshetőség és megtalálhatóság érdekében kiemelten fontos a címkék használata. Ha az oldalad sok fotót vagy képet tartalmaz, érdemes beleépítened a Pin it! gombot.

103. oldal:
Az Instagram az egyik legfiatalabb usereket tömörítő közösségi oldal. Ha a 30 és alatti korosztály a célcsoportod, feltétlen ott a helyed. A kép alapú jelenlét elsősorban imidzs-építő célra használható.

104. oldal:
A geolokációra épülő appokban (pl. Foursquare, Swarm) a szolgáltatók a becsekkolásokhoz special offer nevű kuponokat adhatnak, amivel vásárlásra ösztönözhetik az arra járókat (pl. ingyen kávé egy bárban, ingyen mosás egy apartmanban az ötödik napi bejelentkezés után). A hirdetések itt a telefon aktuális GPS-koordinátája körüli tetszőlegesen meghatározott sugarú körben jelennek meg.

109. oldal:
Érdemes összegyűjteni és fontossági sorrendbe állítani, milyen platformokon érdemes jelen lenned: blogok, wikik, videómegosztó oldalak, social network felületek, aukciós oldalak, geolokációs platformok, kiterjesztett valóság appok.

113. oldal:
Régen egy hagyományos vásárlás három lépésben zajlott: 1. szükséglet megjelenése; 2. első találkozás a termékkel az üzletben; 3. a használatba vétel megkezdése. Az internetes vásárlás korában ez a modell egy lépéssel kibővült, az első és a második közé ugyanis beékelődött az a folyamat, amikor a vásárló információkat gyűjt, értékeléseket olvasgat, összehasonlításokat végez, ismerősei és ismeretlen fórumozók között is kérdezősködik a neten. Ebben az új modellben a vásárlói visszajelzéseknek minden eddiginél jelentősebb szerepük van, különösen a nagyon jó és a nagyon rossz megítélésű termékek esetében.

114. oldal:
Az átlag magyar ember naponta 2500-3000 reklámimpulzussal találkozik: 255 TV spot, 350 óriásplakát, 177 sajtóhirdetés, 136 rádióreklám. A magyar lakosság több mint 80%-a aktív és mérsékelt reklámkerülő, ami gondolom, olyasmit jelent, hogy törekednek rá, de csak közepes szinten sikerül nekik.

128. oldal:
A közösségi média lehetőséget ad a userek véleményének azonnali és költséghatékony megismerésére. Te milyen kérdéseket tennél fel a fogyasztóidnak? Milyen témában lennének leghasznosabbak a gondolataik és tanácsaik? Egy új termék bevezetésénél? Vagy inkább új arculat létrehozásánál?

129. oldal:
A közösségi média tökéletes terep a fogyasztók informálására. Ha termékvideót készítesz, vagy egy posztban elmagyarázod egy szolgáltatásod egy szeletét, vagy kérdés-felelet formájában idézel a GyIK-ból, azzal nem csak felhívhatod a figyelmet egy-egy termékedre, de az ügyfélszolgálatod terhelése is csökken.

159. oldal:
Összecsatornázásnak hívják azt, amikor az elsődleges platformon megjelenő tartalom automatikusan megjelenik máshol is (a "máshol" neve másodlagos platform). A becsatornázás irányát az aktuális igények szabják meg, például egy gyors és rövid infókat közlő rendezvényen ez az irány inkább legyen Twitter >> Facebook, mintsem fordítva. Az összecsatornázás során érdemes összehangolni az egyes felületek sajátosságaiból adódó tartalmakat, azaz például ha van egy Facebook >> Twitter irányú becsatornázásod, akkor érdemes a FB posztjaidat 140 karakter alatt tartanod.

164. oldal:
Online kommunikációd hatékonyságának növelésére a következő szempontok mentén érdemes tesztelned az elérések számát: 1. posztolás különböző időpontokban; 2. posztolás különböző napokon; 3. különböző hashtagek használata; 4. napi posztok számának növelése vagy csökkentése; 5. linkrövidítések használata; 6. kommunikációs stílus módosítása; 7. új kommunikációs eszközök bevetése; 8. helyszín, emotikon vagy érzelem társítása a poszthoz alkalomszerűen.

189. oldal:
A "csak önnek, csak most" típusú ajánlatok már a múlté. Azok a kérdőmondatok viszont jól működnek online, amikre a user igennel vagy akarati igénnyel tud felelni, pl. egy könyv értékesítése esetén: "Neked már megvan?" vagy egy rendezvény esetén: "Te is ott leszel?", "Velünk tartasz?", "Te sem akarsz lemaradni?"

201. oldal:
Az irányadó posztmennyiség platformonként a következő: Facebook: 5-6 poszt hetente, Twitter: 10-12 poszt naponta, LinkedIn: 5 poszt hetente.

209. oldal:
Az elkötelezettség mérésének képlete:
lájk + hozzászólás + megosztás
----------------------------------- × 100 = napi elköteleződési ráta
             rajongók száma

210. oldal:
A Facebook hírfolyamról történő leiratkozások aránya jellemzően 5-10%. Ha nálad ennél nagyobb a csalódott követők száma, akkor a bejegyzéseid tartalma és/vagy mennyisége nem oké.

---

Jócskán volt azonban WTF élményem is. A szimplán értelmetlen mondatok mellett a legkínosabb az volt, amikor éppen a szöveg helyesírásáról szóló részben találtam bakikat. Az alábbi, tartalmi furcsaságok felett azonban nem siklottam el ilyen jóindulatúan:

175. oldal:
1. Mi a különbség a PPC (pay-per-click) és a CT (click-through) hirdetések között, ha mindkettőnek az a definíciója, hogy átkattintás számán alapul az elszámolás?
2. A definíciók alatt három bekezdéssel megjelenik a CPM (click-per-mille), amiről még itt sem derül ki, hogy micsoda. Oldalakkal később aztán tisztázódik, hogy ez az ezer megjelenésenként történő elszámolás, de elegánsabb lett volna ezt ott elmondani, ahol elsőként felbukkan.

243. oldal:
A panaszhatás elemzéséről készített ábrán a "mozgósító" típus definíciója hibás, helyesen az lett volna, hogy "erősen fejlesztő és nagyon veszélyes".

247. oldal:
A második bekezdésben azt ígéri, két példát ismertet, amiből a végére három lett, de inkább így, mint fordítva. A Vodafone-os példa azonban teljesen érthetetlen azok számára, akik nem ismerik a történteket vagy nem emlékeznek a körülményekre.

---

Összességében szerettem, és informatívabb volt, mint vártam: 4/5.
Köszi, Dani! ;]

Egy szerelmes vers története

Nem vagyok én egy nagy versolvasós alkat, de Háy János kötetéből az alábbi négy bizony tetszett.

Vad Kunság és Évszakok

A minap két természetfilmet néztem meg egymásutánban a Puskin moziban, mielőtt végleg lehúzták volna őket a műsorról.

Az első a Vad Kunság című magyar film volt, ami azért érdekelt, mert akartam látni a ténylegesen itt, körülöttünk élő állatvilág életét. Sokat ugyan nem tudtam meg róluk, de voltak benne nagyon szép jelenetek, és javarészt végig büszkén éreztem magam, hogy ilyet is tud csinálni a magyar filmipar. A legjobban az zavart benne, hogy túl gyakoriak voltak az epizódváltások, és rendszerint amikor már épp beleéltem magam egy állat életébe, annak a fejezetnek hirtelen vége lett, és áttértünk a következő kipipálandó pontra. Talán kevés volt a filmanyag, talán a rendező félt az untatástól, mindegy is, de én nem bántam volna, ha 20 perccel tovább tart, viszont nem hökkenek meg újra és újra azon, hogy nem tudom meg, mi lett egy-egy filmjelenet végkimenetele.



Egy különleges ebéd után következett az Évszakok című francia-német film, ami már az előzetes alapján is nívósabbnak látszott, és alapanyagát tekintve valóban óriási volt a különbség. Plusz előnye, hogy volt benne egy pici humor is, amit valószínűleg szintén a több tőke tett lehetővé annyiban, hogy egyszerűen többféle jelenet közül válogathatott a rendező. Amiatt viszont igen csalódott voltam, hogy az előzetes alapján én nagyobb ívű történetmesélésre számítottam, és ehelyett a film kilencven percének zöme az erdő hőskoráról szólt. Magyarán megmondva több jeget, kevesebb zöldet, de főleg használhatóbb tudást vártam tőle, amiket nem kaptam meg.



A két film után pedig leszakadt az égbolt Budapest felett.

A nélkülözhetetlen D-vitamin

Michael F. Holick könyvének kikölcsönzésére ez a blogposzt vett rá. A borítója és a fülszöveg valóban egy kicsit túl erőlködősre sikerült. Engem jobban meggyőznek a száraz tények, mint a nagy szavak, ezért ha Gitta nem hagyta volna jóvá a könyvet, biztosan én sem emeltem volna le a polcról.

Mivel engem amúgy is foglalkoztat a D-vitamin kérdés, már rég felszedtem magamra a gyakorlati alapokat, és hosszú ideje belőttem magamnak egy meghatározott D-vitamin pótlást táplálékkiegészítő formájában, de azért sejthető volt, hogy egy ilyen terjedelmű mű azért fog újat mondani, különösen elméleti téren. A könyv egyébként roppant olvasmányos és kicsit sem traktál bonyolult dolgokkal, szóval a lájtos ismeretterjesztő kategóriába sorolnám. Az egyetlen problémám az volt vele, hogy egy kicsit visszásnak éreztem, amikor lépten-nyomon a saját kutatásaira hivatkozott, de hát mit csináljon szerencsétlen Holick bácsi, ha egész életében a D-vitamint kutatta, és tényleg egy csomó felfedezést neki köszönhetünk. Csak az ember ugye nem ahhoz van szokva, hogy egyes szám első személyben olvasson kutatási eredményeket.

Jegyzeteltem is! Mivel azonban csak az engem érdeklő dolgokat körmöltem le, ez alapján nem érdemes megítélni az egész könyvet, mert az sokkal szerteágazóbb.

----------------------------------------------------------------------------------------

A D-vitamin valójában nem vitamin, hanem hormon, hiszen a test állítja elő:

UV-B sugárzás → D-previtamin + testhő → kész D-vitamin, ami azonnal a vérbe ürül.

Minél sötétebb a bőr, annál nehezebben termel D-vitamint, mert a színt adó melamin természetes fényvédőként működik. Emiatt a fekete bőrűeknek 2-10x annyi napsütésre lenne szükségük, ezért ők különösen veszélyeztetettek a D-vitamin hiányban, amennyiben magasabb szélességi körön élnek.

Aki a 33. szélességi fokon kívül él (Magyarország kb. 45°-on áll), az november és március között kábé egyáltalán nem képes természetes úton D-vitamint termelni, mert a nap sugarai ebben az időszakban olyan ferdén esnek a Föld felszínére, hogy az UV-B fotonok többségét elnyeli az ózonréteg.

Az UV-B nem hatol át az üvegen, az UV-A azonban igen.

A vérben keringő 25-hidroxi-D-vitamin – rövidebben 25(OH)D – felezési ideje 2-3 hét, ezért egyetlen ésszerű napozás hatása minimum 1-2 hétig tart. Ellenben az ételekkel vagy bogyókkal bejuttatott D-vitamin csak feleennyire hatékony, ez 1-2 hét alatt kiürül a szervezetből.

A közhiedelemmel ellentétben a D2 és a D3 ugyanolyan hatékony. A bőr D3-at termel. Mesterséges úton ezt gyapjúból, pontosabban lanolinból állítják elő, ezért vegánok számára jó alternatíva a D2, ami élesztőből készül.

D-vitamin szintmérés:
Amit mérnek, az a D-vitamin vérben keringő előanyaga, a 25(OH)D, ami a májban termelődik, és a vesében aktiválódik. Az aktivált D-vitamin az 1,25-D-vitamin névre hallgat, ami ezerszer kisebb koncentrációban van jelen a vérben. Az aktív forma felezési ideje mindössze 2-4 óra.

Kétféle mérés létezik:
- LCMSMS: külön vizsgálja a D2 és D3 szintet, de mivel az összesített érték számít, a kettőt elég összeadni

- radioimmunoassay: összesített eredményt ad

A vérben jelen lévő 25(OH)D nemzetközi mértékegysége a ng/ml, ehhez képest én nmol/l-ben kaptam meg az eredményemet, amit itt könnyen át lehet váltani.

A szerző ajánlása a következő:

- 0-20 ng/ml: kóros hiány

- 30-100 ng/ml: megfelelő

- 40-60 ng/ml: ideális, ami fölött már kimutatható a mindenféle rendellenességek kockázatának csökkenése

- 150 ng/ml felett: mérgezés tünetei előfordulhatnak

Nagy vonalakban ez annyit jelent, hogy egy átlagos, egészséges ember 13 év felett napi 1500-2000 NE-t szedjen. Ez az ajánlás kóros esetekben értelemszerűen eltérhet (pl. SM betegeknek szóló ajánlás 50-80 közé esik, mert minden plusz 4 ng/ml 12%-kal csökkenti a relapszusokat). A vér 25(OH)D szintje minden 100 NE D-vitamin elfogyasztása esetén 1 ng/ml-lel növekszik. A táplálékkiegészítők biztonságos felső határa 10 000 NE / nap.

Napozás:

Ha annyit napozol fürdőruhában, hogy az 24 óra múlva enyhe bőrpírt okoz, az kb. 15-20 000 NE-gel egyenértékű. Szaknyelven ezt a mennyiséget 1 MED-nek nevezik (minimális erythermás dózis). Ez fehér bőrűek számára kb. 10-15 perc júniusban, déltájban.

A napozószerek szinte teljesen meggátolják a szervezet D-vitamin előállítását: egy SPF8-as cucc 90%-kal, egy SPF15-ös 95%-kal, egy SPF30-as már 99%-kal csökkenti a napsugarak felhasználását. A felhők akár 50-70%-kal is csökkenthetik a D-vitamin szintézisét.

Szolárium:
Télen legalább heti egy szoláriumozással 40-60 ng/ml mérhető. A közepes és kis nyomású csövek azok, amelyek a napfényhez hasonló arányban bocsátanak ki UV-A és UV-B sugarakat (azaz 94-97,5% UV-A-t és 2,5-6% UV-B-t). A nagynyomású (kerek) lámpákat kerülni kell, mert abból nem profitálunk. A szolárium a trópusi napsütéssel egyenértékű ibolyántúli sugárzást bocsát ki.

Ne használd a gyártó által ajánlott idő 50%-ánál tovább! Az arc és az ajkak védelmére itt is érdemes odafigyelni.

A napfény (és a szolárium fénye) megsemmisíti a szervezetben keletkező D-vitamin felesleget, ezért napozástól sosem lehet D-vitamin mérgezést kapni. Fél éven át tartó, napi 10 000 NE alatt szintén nincs ok az aggodalomra.

A biológiai óra beállításához nem elég, ha a fény a szemet éri. Erre amúgy a kora délelőtti fény a legalkalmasabb. Csakhogy azonban ekkor nagyon kevés az UV-B sugárzás, ami messze nem elég egy nagy adag D-vitamin előállításához.

Aljas nyolcas

Túl vagyok Tarantino legújabb filmjén, ami sokak szemében uncsi és szar, szerintem azonban hangulatos és klassz. És az eredeti címe The Hateful Eight, magyarul pedig Aljas nyolcas. ;] Ja, és állítólag ez Tarantino 8. filmje, ami nem tudom, hogy jött ki, mert szerintem többedik. Viszont olyanoknak én sem ajánlanám, akik csak a nagyon akciódús filmeket kedvelik, mert ez most nem az a műfaj, felépítésében inkább Grindhouse-os, tehát sokak szemében uncsi és szar. Ja, és 3 órás, előre szólok.

2015 filmjei

2015-ben kereken 50 filmet láttam, de sajnos egyik sem lett ötcsillagos közülük. Az év fő projektje az volt számomra, hogy egy 16 darabból álló kultfilm listán végigmenjek, amiből 13-at teljesítettem. Ezek átlaga ötfokú skálán 2,7 lett. Megjegyzem, a Brian élete és A Gyűrűk ura c. állítólagos remekekbe is belekezdtem, de ezek kifogtak rajtam. A tanulság tehát az, hogy kultfilmeket nem érdemes csak azért nézni, mert azok felkapottak. Legalábbis ha nem csak az a célunk, hogy ezt a fajta tájékozottságot magunkba szippantsuk. Nem véletlenül nem fanyalodtam rájuk magamtól az elmúlt évek során. Hogy mégse kezdjem ilyen negatívan az új évet, elárulom, hogy a listáról Az élet szép tetszett messze legjobban.