Éccörkölgörl kultúrblog: 2015

Kávéházi pillanatok

írta: bodr dátum: 12/26/2015

Maros András könyve a fülszöveg szerint kávézókban kihallgatott beszélgetéseket örökít meg, de a könyvbemutatón bevallotta, hogy jócskán vannak benne erősen a saját fantáziájának szüleményei is. Kedvenceim az alábbiak, ketten:

A kutya szemszögéből

írta: bodr dátum: 11/23/2015

Malcolm Gladwell a kedvenc non-fiction íróm, de A kutya szemszögéből című, összesen 19 darabból álló, korábban a The New Yorker magazinban megjelent cikkeinek gyűjteményét évekig halogattam. Féltem tőle egyrészt azért, mert hallottam róla rosszakat is, másrészt azért, mert amíg nem olvastam, mindig volt egy tartalék, amit még olvashattam tőle.

Íme 6+2 kedvenc fejezetem és indoklása emlékül.

John Rock tévedése
Amit a fogamzásgátló tabletta feltalálója nem tudott a nőkről
Egészen újszerű összefüggéseket tanultam belőle a női hormonrendszer és a rák összefüggéseiről.

Az egymillió dolláros Murray
A hajléktalanságot egyszerűbb megoldani, mint kezelni
Rámutatott, hogy a normális eloszlási mintázatot mutató problémákkal szemben a hokiütő formájú görbével jellemezhető problémák megoldásával az a baj, hogy az emberek morális érzékének ellentmond: ha például az összes hajléktalan közül csak a legdeviánsabb 20% életét igyekszik megoldani a társadalom, az átlagember gyomra ezt nehezen veszi be, mert ezt a nagy mértékű törődést ők "nem érdemlik meg", még ha gazdasági szempontból mindenki jól is járna ezzel a lépéssel.

Képben vagyunk - vagy mégsem?
A mammográfia, a légierő, valamint a látás korlátai
Noha a Meskó Berci-féle optimizmuson szocializálódott lelkemnek kicsit túl borúlátó volt, részletekbe menően rávilágított a mammográfia módszerének hátrányaira.

Kölcsönszó visszajár
Akit plágiummal vádolnak, örök időkre bukott ember?
Arról érvel, milyen nehéz meghúzni a határt az ihletettség és a plágium között, illetve egyáltalán milyen abszurd dolog szavak vagy zenei hangok egymásutániságát valaki tulajdonának tekinteni, hiszen azzal a szerzőnek nem lesz kevesebb, hogy más ezt "elveszi tőle".

Kudarcművészet
Hol a határ a félelemtől való leblokkolás és a pánikreakció között?
Megtanultam, hogy a leblokkolás az, amikor az egyébként profi szinten, implicit módon, már-már ösztönszerűen végzett tevékenység stressz hatására visszaesik egy amatőr explicit tudásának szintjére, míg a pánik esetében az irány épp ennek ellenkezője: a nagy tapasztalaton alapuló, explicit tudás stresszhelyzetben a beszűkült látókör következtében elvész, és a viselkedés ösztönszerűvé válik.

Kirobbanó helyzet
A Challenger-ügyben nincs felelős, szokjunk hozzá ehhez a tényhez
A nagy katasztrófák utáni hosszas bizottsági vizsgálódások elvileg arra hivatottak, hogy a jövőben megelőzzük a hasonló katasztrófát, de valójában csak a lelkiismeret megnyugtatására szolgálnak, mert olyan komplex és high-tech gépeknél, mint amilyen egy űrhajó vagy egy atomerőmű, előbb-utóbb óhatatlanul bekövetkezik egy ún. normális baleset, azaz olyan szerencsétlenség, aminek nincs közvetlen felelőse, ennélfogva kivédeni sem lehet.

(Az utolsó nagy szekcióban csak azért emelkedett ki kettő fejezet számomra, mert el tudom képzelni, hogy ezek ihlették a szerző két másik, nagyobb lélegzetvételű könyvét, amelyek nem mellesleg kedvenceim a Dávid és Góliát mellett.)

Kései virágzás
Az "ifjú titán" mítosza, avagy a zsenialitás két termékeny korszaka
Arról szól, hogy a tehetség mellett milyen külső tényezők együttese szükséges a sikerhez, l. Kivételesek c. könyv.

Az újfiú-hálózat
Mi az, amit az állásinterjú valóban elárul a jelentkezőről?
Az első pár másodpercben kialakított benyomásról és ennek a rapid véleménynek a kezeléséről szól, l. Ösztönösen c. könyv.

És akkor most várom a következőt tőle, mint egy szánalmas, nyálcsorgató rajongó.

Evés ész nélkül

írta: bodr dátum: 8/22/2015

A könyv mottója az, hogy "a leghatásosabb diéta az, amit észre sem veszünk", tehát nem arról szól, hogyan fogyókúrázz, mit ne egyél, mit ne tegyél, hanem hogy hogyan alakítsd át a gondolkodásodat és a környezetedet annak érdekében, hogy veszíts testsúlyodból. A táplálkozáspszichológus minőségben ténykedő szerző ehhez dietetikusok és orvosok tanácsai helyett pszichológusok és marketingesek tudását nyújtja át nekünk a cél érdekében.

1. A lényeg: az észrevétlen sáv

Valahogy tök jellemző az emberre, hogy ami a tányérján hever, azt el akarja tüntetni. Ezért az első és legfontosabb tanács az, hogy szedj kevesebbet, mint amennyit a szokásaid diktálnak. Egy kísérlet szerint az egy hetes, állott pop cornból 53%-kal többet fogyasztottak azok, akik nagy dobozzal kapták, mint akik közepes adagot kaptak ajándékba. Ebből következik, hogy a mértéktartó tálalás sem egy elvetendő ötlet.

Egy másik kísérletben jó ill. rossz vidékről származó borral vendégelték meg az étterembe érkezőket. Valójában a bor ugyanolyan volt, csak a címkét változtatták meg. A vendégeknek a bor minőségére vonatkozó elvárásaik nem csak a bornak, hanem az egész vacsorának a megítélését pozitív ill. negatív irányban árnyalták. Ráadásul akik a címke szerint jobb bort ittak, azok többet ettek és tovább maradtak az étteremben. Később megkérdezték a vendégeket, tudatában voltak-e annak, hogy a bor származási helye hatással van viselkedésükre, de ezt persze senki nem vette észre magán. Épp ezért olyan veszélyesek ezek az ingerek. Még akkor is befolyásolhatóak vagyunk, ha felhívják erre a figyelmünket, amit jól szemléltet a lehorgonyzás jelensége: ha valaki azt kérdezi, egy alma 50 kcal-nál kevesebbet vagy többet tartalmaz-e, az emberek átlagosan 66 kcal-ra becsülik egy alma tápértékét, míg ha úgy szól a kérdés, egy alma 150 kcal-nál kevesebbet vagy többet tartalmaz-e, átlagosan 114 kcal egy alma saccolt kalóriaértéke. Ez jusson eszedbe a legközelebbi bevásárlásnál olyan feliratokat látva, mint "maximum 10 db vásárolható" vagy "2 db 400 Ft-ért". ;)

A legtöbb fogyókúra a megvonásra épül. Ezek azért nem igazán működnek, mert küzd ellenük a testünk, az agyunk és a környezetünk egyaránt. Az evolúció úgy alakította ki az emberi szervezetet, hogy ha sok táplálékot kell elégetnünk, gyorsabb az anyagcserénk, míg ha kevesebb étel áll a test rendelkezésére, a szervezet takarékra áll. Hajdanában ez a szabályozó mechanizmus segítette őseinket túlélni az ínséges időket és a teleket, manapság azonban ez hátrányt nyújt a fogyni vágyók számára. Heti 0,25 kg testsúly veszteség alatt nem lassul le az anyagcsere, ám ezt sokan túl lassú haladásnak tartják. Az észrevétlen sáv az a mozgástér, melyen belül nem vesszük észre, hogy egy kicsit többet vagy kevesebbet eszünk, ezáltal nem érezzük megvonásnak, ha ezen belül mérsékeljük a táplálékbevitelt. Ez a sáv körülbelül 100-200 kcal naponta. Mivel 2000 lépéssel, azaz egy másfél kilométeres sétával kb. 100 kcal-t éget el a testünk, a kalóriabevitel csökkentése ennyi testmozgással is kiváltható. Hogy ez mit jelent egy év távlatában, azt úgy számolhatod ki, hogy ha a megspórolt kalóriák számát elosztod 20-szal, megkapod a leadott kilók számát (pl. ha lemondasz egy nap mint nap fogyasztott, 140 kcal-t tartalmazó energiaitalról, az egy év múlva 7 kg fogyást fog eredményezni). Ez egyébként arra is rávilágít, milyen észrevétlenül képesek vagyunk hízni olyan ártalmatlannak tűnő szokásoktól, mint naponta egy üdítőital vagy 3 szem csokis keksz, de ha ezt a szomorú tényt a magad hasznára fordítod, akkor amitől észrevétlenül hízol, az segít majd észrevétlenül lefogynod.

Sok diéta arra összpontosít, milyen típusú ételeket érdemes fogyasztani ill. elkerülni, de jobb kevesebbet enni az általad kedvelt ételekből, mint teljességgel lemondani a kedvenceidről. Inkább szedj a megszokottnál 20%-kal kevesebbet a tányérodra! 30%-ot már megéreznél, ne akard elkapkodni! (Érdekesség: a tipikus amerikai akkor hagyja abba az étkezést, amikor úgy érzi, tele a bendője, míg a japán akkor, ha észreveszi, hogy már nem éhes.)

2. Mennyiség: a térfogat számít

Mivel az étel, amit elfogyasztunk, eltűnik a szemünk elől, nem látjuk és nem is emlékszünk rá, mennyit ettünk. Egy kísérletben a Super Bowl alatt ingyen csirkeszárnyakat osztogattak korlátlan mennyiségben a meccs nézőinek. A szurkolók egyik felének rendszeresen ürítették a csontos tányérját, míg a többiek végig szemmel követhették fogyasztásuk mértékét. Az első csoport tagjai átlagosan 7, míg ez utóbbi csoport tagjai átlagosan 5 csirkeszárnyat pusztítottak el. (Ez kicsiny eltérésnek tűnik, de valójában közel 25%-nyi különbséget takar.) Egy másik kísérletben egy hagyományos, illetve egy feneketlen, folyamatosan és észrevétlenül újratöltődő tányérban paradicsomlevest ettek a résztvevők 20 percen keresztül. Az idő leteltével a normál tányérból kanalazók 2,5 dl, míg a fogyasztásukról visszajelzést tévesen kapó személyek több mint 4 dl levest lapátoltak magukba. Amikor arról kérdezték őket, szerintük mennyit ettek, a normál tányér tulajdonosai 123 kcal-ra tippeltek a valóságos 155 kcal helyett, míg a hekkelt tányérból kanalazók 127 kcal-t saccoltak a tényleges 268 kcal helyett.

Ennek tudatában igyekezz folyamatosan monitorozni, mennyit eszel! Szokj le az egymás utáni repetázásokról, helyettük csupán egyszer szedj ki egy adagot a tányérodra, és persze nyugodtan hagyd ott a maradékot, ha soknak bizonyul, hiszen nem kötelező eltüntetni az ételt róla! Ne közvetlenül a zacskóból vagy a tálból csipegess, hanem előre porciózd ki magadnak a szükséges mennyiséget!

Annak megítélésében, hogy mennyit eszünk, nem az étel kalóriaértéke, hanem a térfogat számít. Ezért ha fogyózol, érdemes például vízzel felhígítanod a gyümölcslevedet, levegővel dúsítanod a turmixodat vagy zöldségekkel megtömnöd a hamburgeredet.

Körülbelül 20 perc szükséges ahhoz, hogy az agyunk jelezze, tele vagyunk. Ez hosszú idő. Minél gyorsabban eszel, annál többet fogyasztasz, mert a sietséggel csökkented a jelzések erejét (pl. rágás, ízlelés, nyelés, ételre gondolás, az idő múlása). Egyébként minél túlsúlyosabb valaki, annál inkább jellemző rá, hogy külső jelekre hagyatkozik annak megállapításában, aktuálisan mennyire jóllakott. Elterjedt az a vád is, hogy túlsúlyosak nagyon alábecsülik ételeik kalóriatartalmát, azzal a magyarázattal, hogy becsapják önmagukat, de a valóság az, hogy a sovány emberek is alábecsülik ezt az értéket. Általános megfigyelés, hogy az egyre nagyobb mennyiségeket egyre pontatlanabbul saccoljuk meg (pl. egész pontosan belőjük 1 kg alma súlyát, de igencsak alálövünk 50 kg almának). A túlsúlyosak téves becslése tehát annak látszólagos hatása, hogy ők jellemzően többet esznek.

3. Észlelés: fogyasztási norma és optikai fortélyok

Mivel a könyv egy amerikai szerző műve, sok benne az USA-specifikus problémafelvetés. Például az, hogy az amerikai konyhák jellemzően túlméretezettek, hatalmas polcrendszerekkel és óriási hűtőkkel vannak berendezve, ami túlságosan elősegíti azt, hogy a háziasszonyok nagy kiszerelésű ételeket vásároljanak. Ők azt gondolják, ezzel spórolnak, de a könyv állítása szerint mindössze annyi történik, hogy a nagy csomagok megnövelik az ún. fogyasztási normát és ezáltal a belőlük felszolgált adagok méretét, így szó sincs spórolásról, ellenben észrevétlenül megugrik a bevitt kalóriák száma. A tipikus magatartás egyébként az, hogy eleinte növekszik az adott élelmiszer fogyasztása, azonban hamar ráununk az ízére, végül vagy a kukában végzi, vagy gyorsan felzabáljuk annak érdekében, hogy ne kelljen kidobni. Emiatt csak nagyon tartós élelmiszert érdemes óriás kiszerelésben vásárolni (pl. rizst).

Jó hír, hogy a fejadagok mérete vizuális illúziókkal kicselezhető. A keskeny, hosszúkás poharakba például hajlamosak vagyunk kevesebbet tölteni, mint az öblösebb formájúba, mert a függőleges irány észlelése elsőbbséget élvez a vízszintessel szemben. Ez víz esetében természetesen mindegy, de egy gyümölcslé vagy egy üdítőital esetében számít a különbség. Ugyanígy a nagyobb tányérra többet szoktunk szedni, ill. a méretesebb szervírozótálról is többet emelünk le. Az óriási tányérok egyébként modern találmányok, az antikvitásokban fellelhető régebbi étkészleteken meg lehet figyelni, mennyivel kisebb porciókra voltak szabva. Ezeket az optikai csalódásokat viszont a magunk javára fordíthatjuk, ha keskeny poharakat és kicsiny átmérőjű tányérokat használunk.

A szélesebb választék szintén több fogyasztásra ösztönöz. Egy kísérletben a résztvevők egyik csoportja 7, míg a másik 10 különböző színű M&M's cukorka közül válogathatott egy nagy tálból, mialatt videót néztek. (Az M&M's-ről azt kell tudni, hogy ízben semmi különbség nincs a különböző színek között.) Akik hétféle színt kaptak, csak 56 darab, míg akik tízféle színt kaptak, azok átlagosan 99 szem cukorkát szopogattak el a videó megtekintése alatt. Ezt a jelenséget ingerspecifikus telítődésnek nevezik, és szerintem a változatos étrend fenntartása érdekében működünk így.

4. Elérhetőség: minél távolabb, annál jobb

Ha látótávolságunkon belül étel van, arra folyamatosan gondolunk, így előbb-utóbb enni fogunk belőle. Ezt a rossz szokásunkat kihasználhatjuk úgy, hogy az asztalunkra és a hűtőben szemmagasságba nem nasikat, hanem gyümölcsöket és joghurtokat helyezünk. Érdemes tehát eldugni a csemegéket, sőt, elkerülhetjük azokat az útvonalakat is, ahol újra és újra kísértésbe esünk, például ha nap mint nap egy fagyizó vagy cukrászda előtt haladunk el.

Ha bármit is tennünk kell az étel megszerzéséért, az akadályozó erejű, ezért érdemes minél távolabb helyezni magunktól, sőt, akár plusz akadályokat tenni elébe. A tetővel fedett hűtőládákból például sokkal kevesebb jégkrém fogy, mint amelyekben egy karnyújtásnyira fekszenek a fagyik. Csipszadó helyett például lehetne tenni egy próbát azzal, hogy az édességes polcok elé üvegajtó kerül. (Apropó, a környezettudatos Tesco áruházakban, ahol a hűtős részlegen üvegajtókkal őrzik a hideget, vajon kevesebb tejtermék fogy?)

Egyéni szinten próbálkozhatunk azzal, hogy evőpálcikával eszünk, mert ezzel ügyetlenségünk folytán sokkal lassabb és macerásabb lesz a művelet, illetve csipsz-zabálás ellen jó ellenszer, ha az ikeás zacsizáró bigyók helyett ragasztószalaggal tekerjük körbe a csomagot, hogy minél nehézkesebb legyen hozzájutni a tartalomhoz. A legjobb persze, ha házon kívül tartjuk az édességeket, amit elősegíthetünk azzal, hogy jóllakunk shoppingolás előtt, bevásárlólistát használunk, továbbá a nagy áruházak szélső részein maradunk, mert ott helyezkednek el a friss áruk (ez tényleg így van? logikus lenne, mert ezeket gyakrabban kell csereberélni a raktárból).

5. Forgatókönyvek: társaságban vs. egyedül

Nagy előnyre teszünk szert, ha felismerjük az ún. táplálkozási forgatókönyveinket, azaz az olyan szokásainkat, mint például hogy ha én leülök a babzsákfotelembe olvasni, akkor közben muszáj nassolnom valamit, mert a kezeimmel kényszeresen babrálnok valamivel. Régebben a vizsgaidőszakokban létszükséglet volt számomra a francia drazsé, mert az elég pirinyó volt ahhoz, hogy úgy sem laktam jól tőle, ha fél napon keresztül szemezgettem belőle. Ennek ellenszere, ha elhatározzuk, hogy csak egy meghatározott helyen (praktikusan a konyhában vagy az ebédlőben) szabad étkeznünk.

Társaságban alapjáraton többet eszünk, részint egymás kínálgatása miatt, másrészt időben jellemzően bevárjuk az utolsó embert, aminek ellenszere, ha olyan lassan igyekszünk enni, hogy mi legyünk az utolsók. Ezen kívül persze tovább is maradunk az étkezés helyszínén, ami ugyanazt a hatást váltja ki, mint bevásárlásnál: minél hosszabb időn át flangálunk fel-alá a Tescoban, annál több szajré fog landolni a kosarunkban. Erre az éttermek is rá tudnak tenni egy lapáttal azzal, ha a kiszolgálást, a színvilágot és a háttérzenét úgy választják meg, hogy minél tovább maradni akarjunk. Mindez azonban inkább a kevésbé elhízott személyeket veszélyezteti, mert valójában nem egyszerűen többet zabálunk társaságban, hanem az étkezésünk a csoportátlag felé közelít. Az igazán elhízottaknak ezért nem tanácsos otthon, egyedül enniük, inkább csipegessenek kisétkű barátaik asztalánál.

Az egyedül étkezésnek egy további kockázata, ha ezt a TV előtt tesszük. A TV ugyanis hizlal. Nem csak azért, mert amíg a TV előtt ülünk, addig sem mozgunk, és nem is csak azért, mert az evés és a TV párosításából könnyen alakul ki a TV előtti nassolás forgatókönyve, hanem azért is, mert az étkezés folyamata helyett a műsorra figyelünk, így nem követjük nyomon falatozásunk mértékét. Rossz hír, hogy ez nem csak a TV-re, hanem a rádiózásra és a könyvolvasásra is igaz. Ennek megelőzését segíti, ha a dobozból / zacskóból előre kiszedünk annyit, amennyit be szeretnénk tolni, és nem közvetlenül a csomagból szemezgetünk.

(A könyv 106-107. oldalán elég vicces leírás olvasható arról a kísérletről, amelyből kiderül, randihelyzetben a nők inkább csak csipegetnek, hogy nőiesebbnek tűnjenek, míg a férfiak hajlamosak a megszokottnál többet enni, hogy férfiasabbnak, macsóbbnak mutatkozzanak, holott egyikük próbálkozásának sincs semmilyen hatása a partner szemében, legalábbis a tudatos szinten.)

6. Ízlésmanipuláció

Ízlésünket az alábbi tényezők is befolyásolják:

Látvány
A cseresznyeszínű, citromízű gumicukrot egyértelműen cserkósnak, a sötétben kínált, eper ízűként felszolgált csokoládés joghurtot pedig simán epresnek érezzük.

Étel neve
Az étlapon az egyszerű neveket minimum átlagos minőségű ételek esetében érdemes egy kicsit kicifrázni (az átlag alatti minőségűek esetében ez a törekvés visszafelé sül el). Ehhez általában a következő négy irányt alkalmazzák: földrajzi név (pl. dél-nyugati Tex Mex saláta), nosztalgia (pl. nagyi lekváros buktája), érzékszerv (pl. sistergő steak, roppanó répa), márkanév (Jack Daniels mázas oldalas).

A márkanevekkel kapcsolatban azzal érdemes tisztában lenni, hogy a kólák, sörök, borok, vodkák és csipszek zöme megkülönböztethetetlen egymástól, amennyiben nem látható a csomagolásuk. Marketinggel, az árkülönbség megteremtésével és az elvárások felsrófolásával azonban el lehet érni, hogy jobbnak tartsuk a márkás termékeket.

7. Vigaszfalatok, kedvenc ételek, étkezési sorrend

A vigaszfalatok nők és férfiak esetében eltérőek. A nők inkább nasikat (csokit, fagyit, sütit) fogyasztanak e céllal, mert ezek olyan ételek, melyek elkészítésével nekik nem kell foglalkozniuk, el vannak kényeztetve általuk. A férfiak ezzel szemben jellemzően fagyival, levessel és pizzával vigasztalódnak, mert ezek arra utalnak, hogy valaki gondoskodik róluk. Ha viszont valaki jókedvű, általában egészségesebb ételeket fogyaszt, a boldogság tehát duplán jó hatású a testre. :) A vigaszfalatok ellen nem túl frappáns jó tanáccsal szolgál a könyv, az egyetlen javaslata, hogy próbáljuk meg átprogramozni őket oly' módon, hogy egészséges ételeket kapcsolunk pozitív élményeinkhez.

A kedvenc ételeink szeretete mögött húzódó okok nem túl tudatosak, de mélyinterjúkkal kideríthető, mivel asszociáljuk őket. Azt, hogy valamit szeretünk-e vagy sem, befolyásolják az adott étellel történt első találkozásunk során tapasztalt érzelmeink. Én például éveken át az olívabogyónak még a szagát is utáltam, de egyszer egy nagyon jól sikerült házibuliban, sok év kihagyás után, undoromat legyőzve újrakóstoltam, és egészen megkedveltem, igaz, csak az olyan kimagozott, puha fajtát, amilyennel ott próbálkoztam.

Az ételek elfogyasztásának sorrendje amolyan beállítódásszerűen működik. Én például mindig az étkezés végére hagyom a tökéletes falatot, hogy az megkoronázza a lakmározást. Ezzel szemben nagymamám – csöppet gyakorlatiasabb szemlélettel – mindig a legszebb almát veszi le a tálcáról arra hivatkozva, hogy így mindig a legjobbat kapja a rendelkezésre állók közül. Az efféle, egyéni mentalitásbeli különbségeket leszámítva általában az jellemző, hogy azok, akiknek nincs testvérük, a finomabb falatokat hagyják az étkezés végére, míg a legkisebb testvérek ezeket kapják be először. Ebből a gyerekkorban igen hasznos viselkedésmintázatból viszont rögzülhet az a szokás, hogy a család legfiatalabb tagjai a magas kalóriatartalmú ételekkel kezdik az ebédjüket, míg a többit (pl. salátát) a végére tartogatják, amikor esetleg már nincs is kapacitásuk ennek elfogyasztására, ez a sorrend pedig könnyen vezet elhízáshoz.

8. Anya szerepe, gyerek szokásainak kialakulása

Étkezési szokásainkról nagyjából 72%-ban az dönt, aki beszerzi az alapanyagokat és megfőzi őket. Azaz jellemzően az anya.

Az anya által fogyasztott étrend már a terhesség utolsó trimeszterében hatással van a gyerek táplálkozási szokásaira. Már 1 éves kortól érdemes biztosítani a változatos étrendet, mert ekkor még mindent megesznek a gyerekek, ami karnyújtásnyira van tőlük. Az etetés közben adott pozitív ill. negatív verbális és nonverbális jelzések szintén befolyásolják a különböző ételekhez fűzött attitűdöket. A súlyproblémákkal küzdő anyák viszont következetlenebbül etetnek: hol kevesebb, hol több étkezésre buzdítanak a kiegyensúlyozott fogyasztás helyett.

Táplálkozási szokásaink java része 3 és 5 éves korunk között alakul ki. Egy 3 éves gyerek akkor hagyja abba az evést, amikor már nem éhes. Ezzel szemben egy 5 éves már törekszik arra, hogy eltüntesse, amit elé helyezünk, mert ebben az időszakban tanulja meg a külső ingerek mentén megítélni éhsége mértékét.

9. Gyorséttermek

A gyorséttermeket azért szeretjük, mert az ott kapható ételek tele vannak azzal a három dologgal, melyeknek szeretetére programozva vagyunk: zsírral, sóval és cukorral. Sőt, ezekért még megküzdenünk sem kell. A McDrive-ban például még csak fel sem kell emelnünk a seggünket, szó szerint az ölünkbe hullik az étel.

A gyorséttermek ellen kampányolók jellemzően nem járnak ilyen helyekre, valamint nem is abba a rétegbe tartoznak, akiknek a junk food esetleg jó is lehet. A zsíros-cukros ételek ugyanis nem definíciószerűen egészségtelenek, a szegények és alultápláltak számára igenis jó választás egy olcsó gyorsétterem.

A Subway a gyorséttermek egészséges alternatívájaként aposztrofálja magát. Ezzel – még ha igaz is – csak az a baj, hogy a vásárlók azt hiszik, nagy általánosságban minden egészséges náluk, még a mini zacskós csipsz és a pénztár melletti ínycsiklandó sütik is. Az egészségesség látszata miatt az emberek hajlamosak többet enni náluk, valamint több körítést (majonézt, üdítőt, desszertet) pakolni főételük mellé. Ugyanez igaz egyébként a zsírszegény ételekre is, ráadásul azok kalóriatartalma gyakran csak éppen hogy kevesebb teljes értékű változataikhoz képest.

10. Mindezt mégis hogyan?

A kérdés, hogy mindezt hogyan valósítsd meg a gyakorlatban. Mivel a helyes táplálkozás túl hosszú távú cél, étkezésednek egyelőre elég mindössze az eddiginél előnyösebbnek lennie. ;) Ennek kulcsa pedig az, ha az észrevétlen sávon belül tartod a lemondásokat (l. 1. fejezet). Ehhez két módszert ajánl a szerző: (1) köss alkukat magaddal (a „ha A, akkor B” mintájára), például ha edzettél, jöhet a csipsz, vagy ha ebéd után desszertet akarsz, újra fel kell állnod és elsétálnod megvenni; (2) fektess le alapszabályokat (az „A, és punktum” sémájára), például hétköznap semmi péksüti, vagy desszertből csak fél adag engedélyezett.

Válassz ki három efféle alkut / szabályt, melyek egyenként 100 kcal mínuszt eredményeznek. Ha egy éven belül tartani tudod magad ezekhez a megállapodásokhoz, egy év alatt 15 kg-ot fogyhatsz anélkül, hogy közben koplalnál. Azért érdemes három szabályt alkotnod, mert ha időközben kiderül, hogy közülük egyet vagy kettőt képtelen vagy véghez vinni, még a maradék egy cél megvalósítására – és az ezzel járó 5 kg mínuszra – is büszke lehetsz.

Az efféle, menet közbeni csalódás kiküszöbölésére jó módszer, ha 28 napos kihívásként vágsz bele. Ennek előnye, hogy nem túl hosszú távú a cél ahhoz, hogy kitarts a végéig, de arra elegendő a négy hét, hogy átlendítsen a kezdet nehezén. Amit 28 napon át kibírunk, azt folytatni is tudjuk. Ami viszont nem válik be, ahelyett kereshetsz új szabályt.

Plusz segítség, ha elszámoltatod magadat, például egy táblázatban vezeted haladásodat. Ennek további előnye, hogy a táblázatba helyezhető pipa jutalomként funkcionál, és egyúttal segít észben tartanod, hogy figyelned kell valamire.

A könyv záró gondolata egy analógia. Ha haza akarsz jutni, mehetsz gyalog vagy futhatsz. Ha futsz, mindvégig izzadni fogsz, befejeztével pedig elfáradsz, ezért ésszerűbb gyalogolnod. Minden lépés közelebb visz az otthonodhoz, végül egyszer csak hazaérsz. Ugyanezen az elven működik az észrevétlen fogyás is.

Ex Machina

írta: -Zs- dátum: 8/04/2015

Két szó: mesterséges intelligencia.

Két típusú film van az én tapasztalataim szerint ebben a témában. Az első típusban az eszes robotok fellázadnak és átveszik az uralmat az emberek fölött, majd eltiporják az emberiséget a Föld színéről. Ide tartozik a Mátrix és az összes Terminátor. Biztos van egy csomó egyéb ilyen film is, amiket én nem ismerek.

A másik típusban az a fő kérdés, hogy képes-e egy robot emberi érzelmeket produkálni. Egy ilyen film az AI: Mesterséges értelem című, aminek a fő kérdése, hogy ha a gyermekarcú robot képes szeretetet átélni, akkor átéli-e a másik végleten a gyűlöletet is. Képes rá, úgyhogy selejtezik szegénykét. Még egy példa az Én, a robot, amiben szintén emberi érzésekre tanítanak egy robotot, mint például humor, empátia, lojalitás, éntudat.

Az Ex Machiná-ban picit mindkettő - a fellázadás és az emberi érzelmek - megjelenik, bár nagyon szerencsés film abban az értelemben, hogy ezerféleképpen értelmezhető a cselekmény. Két fő kérdés van (szerintem) ebben a filmben: 1. ha egy robot képes emberi érzelmeket megtanulni és megjeleníteni, ez egyben azt is jelenti-e, hogy ezeket az érzelmeket át is éli, 2. ha bámulatosan emberien tud viselkedni, akkor akar-e emberek közé beilleszkedni.

Érdekes, elgondolkodtató, kevés akciót és sok töprengést tartalmazó film, mindössze 4 szereplővel. Egyszer érdemes megnézni.

Bélügyek

írta: bodr dátum: 7/16/2015

Az első lendület nagyon átütő volt, egészen addig, amíg az írónő bevallottan legkedvesebb témájához, a bélbaktériumokhoz nem érkeztünk. Innentől egy kicsit lelankadt a figyelmem, ami aztán az utolsó 50-60 oldalra ismét visszatért, de azt a középső részt nehezen bocsátom meg neki. Meg azt is, hogy néhol már olyannyira jópofa akart lenni, hogy inkább éreztem gügyögősnek, mint humorosnak, sőt, olyan is előfordult, hogy egy-egy analógia a tartalom átadásának kárára ment. Alapvetően jó ötletnek tartom ezt a már-már képregényszerűen közvetlen ismeretterjesztő stílust, de itt vagy az történt, hogy ő ezt picit túltolta, vagy azt a közönséget célozta meg, akik amúgy nincsenek hozzászokva a non-fiksönhöz. Mindezen csalódások ellenére tanulságos, már-már szemléletváltó volt az a fő mondanivaló, hogy a gének és a környezet "mellett" a bélflóra is mekkora szerepet játszik az ember életének alakulásában.

És akkor következzen néhány apró érdekesség a könyvből!

A végbél célegyenesében két záróizom gondoskodik arról, hogy csak úgy magától ne pottyanjon ki a kaki: a belső és a külső záróizom. A belső záróizom működésére nincsen tudatos ráhatásunk, de ha ez szabad utat enged a kakinak, akkor akaratlagosan mi ellen tudunk mondani neki azzal, hogy külső záróizmainkat megfeszítve visszatartjuk a vécézést. Ha viszont gyakran vagy hosszasan tesszük ezt, a belső záróizom átveheti a külső irányítás adta parancsot, ami székrekedéshez vezet. (19. oldal)

A vastagbél utolsó szakaszában van egy kis kanyar, ami guggolással kiegyenesedik. Ez minden bizonnyal azért alakult így, mert őseink nem angol vécén, hanem a természetben kuporodva végezték a dolgukat. Ha ezt a bélkanyart a vécén ülve oly' módon kiegyenesítjük, hogy egy sámlira tesszük a talpainkat, az felgyorsítja a széklet kicsusszanását. De egyébként sámli híján simán lábujjhegyre -állva- ülve is működik, kipróbáltam. (24. oldal)

A fogkő azért az alsó metszőfogak hátsó oldalán a leggyakoribb, mert az állandó nyáltermeléssel foglalkozó nyálmirigyek a nyelv alatt helyezkednek el, és onnan előrefelé, pontosan ezeknek a fogaknak a belső falát bombázza a kalciumban gazdag nyál, ami egyébként a fogzománc folyamatos erősítését végzi. Az étel látványa / illata által kiváltott nyáltermelésért egyébként az arc belső felén, a felső fogsorral szemben található nyálmirigyek felelősek. (27. oldal)

A nyál egy, még a morfiumnál is erősebb fájdalomcsillapító anyagot is tartalmaz, opiorfint, igaz, elég csekély mennyiségben. Erre szükségünk is van, mert a szájban rengeteg az idegvégződés: érdemes csak arra gondolni, egyetlen aprócska bibi, amit észre sem vennénk a könyökünkön, mennyire zavaróan nagynak tűnik a szánkban. Az opiorfinnak köszönhetjük azt is, hogy egy sima influenza esetén étkezés után kevésbé fáj a torkunk, hiszen az étel jelenléte serkenti a nyáltermelést. Ha nem vagyunk éhesek, ez a hatás rágózással is elérhető. (28. oldal)

Alvás közben leáll a nyáltermelés. Ezért olyan száraz a torkunk reggelente, hogy egyeseknek már fájdalmat is okoz, illetve ezért intenzívebb reggel a szájszagunk. Emiatt a fogmosás ideális időpontjai az esték és a reggelek: esténként azért, hogy lecsökkentsük a szánkban lévő baktériumok számát, reggel pedig azért, hogy az esti fogmosás ellenére bent maradt baktériumok tevékenységének hatásaitól megszabaduljunk. Ez utóbbihoz természetesen a reggel ismét beinduló nyáltermelés is hozzájárul. (29. oldal)

Ha valakinek túl erős az immunműködése, a torokmandulái nem ügyes letapogató dudorokat alakítanak ki, amikkel megvizsgálhatnák, ami nyelés közben áthalad a torkunkon, hanem mély barázdákkal igyekeznek megnövelni a saját felszínüket. Ezekben a barázdákban viszont nagyon jól meg tudnak telepedni a baktériumok, ami vissza-visszatérő gyulladáshoz vezethet. Ilyen esetben szokták javasolni a mandulák eltávolítását. (32. oldal)

A gyomor tetején egy kis léghólyag lebeg, mert a benne termelődő gáz felfelé száll, a nyelőcső viszont oldalról fut be a gyomorba. Mivel ez a csatlakozás a jobb oldalon történik, feszülő hassal érdemes a bal oldalunkra feküdnünk, így könnyebben tudunk böfögni. Ha nincs módunk lefeküdni, egy kis levegő lenyelése is segíthet, mert a beérkező légbuborék közelebb mozdítja a gyomor léghólyagját a nyelőcsőhöz, így az könnyebben ki tud csusszanni. (39. oldal)

A vegetáriánusok igenis tudják pótolni maguk számára a húsból származó aminosavakat, de ehhez ügyesen kell kombinálniuk a növényeket, amiket fogyasztanak, lehetőleg egy napon belül párosítva. Sőt, ha tojást és sajtot is esznek, azokkal hozzá lehet jutni minden fontos tápanyaghoz. Sőt, vannak olyan növények, amelyek minden létfontosságú aminosavat megfelelő mennyiségben tartalmaznak, ilyen például a szója és a hajdina, szóval ezért helyettesítik a vegák olyan szívesen a húst szójakészítményekkel. (62. oldal)

A kaki háromnegyede víz, így naponta 1 dl vízveszteséget okoz egy normális bélürítés. Vizelettel kb. másfél liter víz távozik szervezetünkből. A kaki szilárd részének egyharmada korábbi bélflóra, másik egyharmada azoknak az anyagoknak a kotyvaléka, amit a test ki akar vetni magából (pl. epesav, méreganyagok), végül a maradék egyharmad emésztetlen növényi rost. Ez utóbbi miatt van az, hogy minél több zöldséget és gyümölcsöt eszünk, annál nagyobb kupacot produkálunk. (74. oldal)

Másodpercenként 2,4 millió vörösvérsejt cserélődik le a testünkben. A vörösvérsejtekben lévő festékanyag a lebontás során először vörös, majd zöld, sárga, végül barna színű (ez a színváltozás nyomon követhető akkor is, ha megütjük magunkat, és a bőr alá kiszabaduló vér idővel lebomlik). (75. oldal)

A széklet állaga az egészen kemény, különálló golyócskáktól a teljesen híg, szilárd rész nélküli folyékony nedűig terjedhet. Az előbbi szorulás eredménye, ez esetben akár 100 órát is bent tölthet beleinkben a kaki, míg egy folyós hasmenés esetében 10 óra alatt átmehet testünkön a táplálék. Az optimális víz-szárazanyag arány a kettő között van, amikor a kaki kolbász formájú, fogkrémszerűen fényes és puha, vagy maximum repedések vannak a felszínén. (78. oldal)

A nyelőcső felső egyharmada, azaz a szegycsont feletti kis gödörig tartó szakasz harántcsíkolt izomból áll, ezért nyelés során eddig tudatosan érezzük a falat haladását. Ettől a ponttól kezdve a nyelőcső simaizomból épül fel, ezért innentől lefelé már minden automatikusan és észrevétlenül működik. (86. oldal)

A gyomorfal mozgása az egész emésztőrendszert izgalomba hozza, tehát a bél előrébb tolja a benne lévő táplálékot. Ezért van az, hogy egy kiadós étkezés után vécére kell mennünk. (89. oldal)

Az egyszerű szénhidrátok (pl. süti, rizs, tészta) mindössze 2 órát tölt a gyomorban, de a zsírok és fehérjék feldolgozásához akár 6 óra is szükséges lehet. Azért esik olyan jól egy kis édes desszert a húsos ebéd után, mert ezzel egy kis vércukorelőleget kap a szervezet. A szénhidrátok hamarabb felfrissítenek, ugyanakkor nem biztosítanak olyan tartós telítettségérzetet. (89. oldal)

A közhiedelemmel ellentétben nem azért korog a gyomrunk (és a vékonybelünk), mert éhesek vagyunk, hanem ez egy takarítási folyamat hangja. Egy órával az emésztés befejezése után a vékonybél minden bent maradt cuccot maga előtt tol, és ez adja ki a jellegzetes, korgó hangot. Ha ilyenkor eszünk, a takarítás azonnal leáll, hiszen az emésztéshez a bél nyugalmi állapota szükséges. Ez alapján az étkezések között 5 órás szüneteket jó tartani, mert így jut idő erre a takarítási folyamatra is, ellentétben a non-stop nassolással, amikor is a bél megállás nélkül csak emészt, és sosincs ideje kiüríteni saját tartalmát. A közhiedelemnek tehát mégis csak van valami alapja, ugyanis ha nem is az éhséget, de azt jól jelzi, hogy hamarosan elérkezik egy újabb étkezés ideje. (91. oldal)

Stresszhelyzetben vagy félelem esetén azért vagyunk hajlamosak hasmenésre, mert ilyenkor nincs idő a vastagbélből visszaszívni az emésztéshez kölcsönzött folyadékot. Hogy ez miért működik így (teli hassal menekülni nem oké?), arra a könyv sajnos nem tér ki. (93. oldal)

A gyömbér hányásgátló hatású. (107. oldal)

Szorulásra – pontosabban jól előre látható szorulásra, például utazás esetén – magas rosttartalmú ételeket, különösen szilvát érdemes enni, mert ezek nedvességet tartanak vissza, amitől nő és csúszósabbá válik a béltartalom. Ennek hatása 3-4 nap után érződik, tehát ennyire előre kell tervezni. (113. oldal)

További jó hashajtó az alma és a körte, mert ezek szorbitot tartalmaznak, ami nem szívódik fel a vastagbélből. A szorbitot E420 néven cukorpótlóként is használják, jellemzően cukormentes cukorkákban, amikre rá is van írva, hogy túlfogyasztásuk esetén hasmenést okozhatnak. (118. oldal)

Alapjáraton a vastagbélnek csak az utolsó szakaszában, a leszálló ágban álló tartalmát ürítjük ki. Hashajtó szedése után azonban a vastagbél teljes tartalma kiürülhet, ami után csak a harmadik napon kakilunk újra. Ezért a hashajtó bevétele utáni első két napon nem szabad újra hashajtózni abban a hiszemben, hogy azért nem jön semmi, mert be van szorulva. (124. oldal)

Azt, hogy egy állat növényevő-e, kicsit az határozza meg, hogy bélbaktériumai hol helyezkednek el az emésztőrendszerében. A baktériumok ugyanis proteinben gazdag élőlények, akik fedezni tudják a vegetáriánus állatok fehérjeszükségletét, amennyiben a megfelelő helyen élnek:

- a tehén a kizárólag fűből és egyéb növényekből álló táplálékát (azaz kizárólag szénhidrátokat) rögtön nyelés után átadja a gyomorban lévő baktériumainak, akik, miután végeztek munkaidejükkel, lejjebb csúsznak a bélben, hogy megemésztődve fehérjeforrássá váljon a tehén számára
- a rágcsálók ugyanolyan hátul tartják mikrobáikat, mint mi, emberek, de mivel ők – velünk ellentétben – nem esznek húst, ők egyszerűen megeszik az ürüléküket, hogy ne pazarolják el a bennük lévő baktériumfehérjéket
- az emberek nem tudják vastagbelük proteingazdag baktériumait hasznosítani, ezért szükségük van a külső fehérjebevitelre
(191. oldal)

A világban előforduló baktériumok több mint 95%-a semmilyen káros hatással nincs ránk, sőt, sokuk jók hozzánk, mert segítenek nekünk. Épp ezért egy normális háztartásban nincs szükség fertőtlenítésre, kivéve az olyan eseteket, ha éppen beteg valaki, vagy kutyánk a szoba közepére kakkantott. Takarítás során többnyire elég a víz és egy kis tisztítószer, már ezektől is elpusztul a bacik 90%-a. A maradék 10%-tól pedig nem kell félni, mert ha túl kevés van belőlük, akkor nem tudnak gondot okozni nekünk, sőt, inkább megedzik állóképességünket. A bacik akkor lesznek sokan, ha tökéletes környezetet találnak maguknak: védett helyet, nedves meleget vagy finom ételt. (239. oldal)

A káros baktériumok ellen négy módon védekezhetünk:
1. hígítás: mivel a baktériumok csak nagy koncentrációban veszélyesek szervezetünkre, a vízzel történő öblítés hatékony ellenszer, de ugyanezt szolgálja a szellőztetés is a levegőben szállingózó bacik ellen
2. szárítás: mivel a baciknak szükségük van nedvességre, száraz helyen nem tudnak megélni (l. kétszersült, aszalt gyümölcs)
3. hőmérséklet: a hűtő maximum 5˙C fokon üzemeljen, mosásnál pedig legjobb 60˙C feletti vízhőmérsékletet választani, de 70`C felett már minden baktérium elpusztul
4. tisztítás: ennek során az adott felületet lévő zsír- és fehérjeréteget távolítjuk el, amiben vagy ami alatt a baktériumok rejtőznek
(240. oldal)

Antibiotikum kúránál a leggyakoribb mellékhatás a hasmenés vagy a széklet megnövekedett mennyisége. Ez azért van így, mert az antibiotikum a saját bélbaktériumaink nagy részét is elpusztítja, akik holttesteit ürülékünkkel távolítjuk el. (247. oldal)

Az antibiotikumot azért kell az orvos által előírt idő végéig szedni, mert azok a baktériumok, akik nem pusztultak el a szertől azonnal, egy bizonyos ideig történő bombázás után még bedobhatják a törölközőt. Ezzel nem csak hogy gyorsabban meggyógyulunk, hanem egyúttal kevesebb rezisztens baci marad szervezetünkben, akik esetleg később újabb betegséget okozhatnak. (250. oldal)

Léteznek úgymond „természetes antibiotikumok”. Ha egy növény megsérül, antibakteriális hatású anyagokat termel, hogy ne pusztuljon el tőle az egész növény. Ezek anélkül is működőképesek, hogy rezisztenciát okoznának. Kezdő megfázás, lájtos száj- ill. torokgyulladás esetén a mustárolaj, a retekolaj, a kamilla vagy a zsálya kivonata a baktériumok és a vírusok számát is képesek csökkenteni. Ezek természetesen csak kezdetben és enyhe esetekben elégségesek. (252. oldal)