Fékevesztett evolúció


Elöljáróban két mondat a fülszövegből, hogy mégis miről szól a könyv: Ez a kötet egy olyan je­len­ség­gel fog­lal­ko­zik, amely­nek fel­is­me­ré­se Dar­win ne­vé­hez köt­he­tő, bár az evo­lú­ció­bio­ló­gu­sok csak jóval ké­sőbb is­mer­ték fel a prob­lé­ma je­len­tősé­gét. Az új­don­sá­got az je­len­ti, hogy meg­kí­sé­rel­jük az ún. meg­sza­la­dá­si je­len­sé­get az ember ese­té­ben egy rész­ben új evo­lú­ci­ós hely­zet­re al­kal­maz­ni. Abban re­mény­ke­dünk, hogy ezzel talán evo­lú­ci­ós ma­gya­rá­za­tot tu­dunk adni olyan tár­sa­dal­mi szin­tű je­len­sé­gek­re (pl. test­súly­nö­ve­ke­dés, drog­fo­gyasz­tás, pros­ti­tú­ció), ame­lyek sokan "ci­vi­li­zá­ci­ós be­teg­ség­ként" írnak le.

Amire a kedvcsináló és a tartalomjegyzék alapján számítani lehet, az az, hogy némi elméleti bevezető után témájukban jártas tudósok elmesélik néhány civilizációs betegségnek tartott jelenség evolúciós hátterét. Én személy szerint titokban arra is vágytam, hogy éppen az evolúciós kontextusba ágyazás miatt ezeket kifejezetten nem tekintik majd természetellenesnek (de nem így lett).

Csányi Vilmos indító fejezetének inspirálónak kellett volna lennie, én ehelyett attól kezdtem félni, el tudom-e majd olvasni a könyvet, ő ugyanis egy nagyon elméleti és szerintem néhány tévedést is tartalmazó, unalmas fejezetet rittyentett debütálóként. Túl azon, hogy nála nincs olyan, hogy génszelekció (ezt igazából már megszoktam), szerinte az evolúció a komplexitás felé halad, ráadásul az utolsó előtti nyelvi hasonlata szerintem egyszerűen nem igaz (miszerint a viselkedési szabályok felismerésének köszönhetően az ember olyan helyzetben is meg tudja ítélni, mi a helyes magatartás, ha abban nincsenek is viselkedési szabályok, és ez a képesség nyilvánul meg abban is, hogy ha anyanyelvünkön hallunk egy addig még sosem hallott mondatot, arról meg tudjuk ítélni, szemantikailag rendben van-e és grammatikailag helyesen van-e összerakva).

Szerencsére azonban bíztam a többi szerzőben, és örültem, hogy Csányi nem irt többet ebben a könyvben.

Ezután Miklósi Ádám két fejezeten keresztül mesél a megszaladási jelenségek biológiai és kulturális hátteréről úgy, hogy meghozza azt a kitartó olvasási kedvet, amire később a vendégszerzők fejezeteinél még szükségünk lesz. Ez a kettő volt a kedvencem, mert nem lerágott csontokról beszélt, hanem izgalmas, újszerű dolgokról, jó stílusban. Ami a legmeglepőbb volt számomra, hogy ha jól értettem, magának a kultúrának a kialakulása is egy megszaladási jelenségnek tekinthető (wow!), de ezt nem mondta ki explicite, úgyhogy ha én értettem félre a háttér gondolatot, engem tessék bántani, ne őt.

Ezután következik az a négy fejezet, amiben ugyanennyi számomra eddig ismeretlen tudós mesél a cukorbetegség, a prostitúció, a testképzavarok és a droghasználat jelenségéről.

Gyakran olvasok és hallok az egészséges táplálkozásról és életmódról, de még soha semmi nem volt annyira meggyőző a rengeteg hír közül, mint az a 25 oldal, amit Fövényi József írt, noha ez nem is szólt a tanácsadásról, és nem is mondott semmi rettentően újat, egyszerűen marha jól összefoglalta és elém tárta, mi vár azokra, akik többet zabálnak, mint amennyit mozgással felhasználnak. Én ennek hatására elhatároztam, hogy csökkentem a nassolásaim mértékét. Miklósi Ádám mellett nálam ő a tuti befutó.

A prostitúcióról és a testképzavarokról szóló fejezet siralmas, egyáltalán nem arról szól, amit ebben a könyvben vártam. A bevezetőben a szerzők (Forrai Judit ill. Ujfalussy Dorottya Júlia) gyorsan túlesnek azon, miért tekinthetők ezek megszaladási jelenségeknek és mi a hátterük, de onnantól az előbbi inkább kultúrtörténeti (ennek mondjuk még épp van létjogosultsága), szociológiai és pszichológiai leírás a prostitúcióról, valamint elmélkedés a megoldási lehetőségekről. Ennél még rosszabb a táplálkozási zavarokról szóló rész, ami egy kisebb releváns bevezetőn túl szintén inkább a betegségek pszichológiai leírása, mintsem a megszaladás kifejtése. Ami eléggé kiverte nálam a biztosítékot, az az önellentmondás, hogy miután az író levezeti, minden történelmi kor testképideálját a rendelkezésre álló erőforrások határozzák meg, ezt a törvényszerűséget a sok szörnyű kórkép leírása során elfelejti, és megoldást próbál keresni arra, hogy a mai kor női testideálja a vékony alkat. (Fel is merült bennem a gyanú, hogy a szerző nem teljesen kompetens ebben a témakörben, és valóban, Ujfalussy Dorottya Júlia etológia szakon, téri tájékozódás témában van igazán otthon, szóval lehet, hogy nem rá kell haragudni, hanem a szerkesztőkre.)

A droghasználatról szóló fejezet ezekhez képest egy kicsit közelebb áll ahhoz, amiről szól a könyv, és noha a záró részekben nagy hangsúlyt kapott a drogprevenció, az is evolúciós magyarázatokkal körítve, melyik mitől működőképesebb, mint a másik, szóval Demetrovics Zsolt okos fickó, és remekül ír.

A végén áll Miklósi Ádám kitekintése, ami újfent klassz, és itt már egészen bizonyos voltam abban, hogy ezt a könyvet ő dobta fel, nélküle csupán erős közepes lett volna.

A könyvet összességében azért inkább élveztem, mint sem, de rettentően hiányoltam azt a hozzáállást, hogy ezt a sok csúnya dolgot, mint kövérség és szex és drog, a természet részeként próbálja meg láttatni az olvasóval.

Kiknek ajánlom? Akiket érdekelnek az olyan felkapott társadalmi ügyek, mint a fent említett négy jelenség, illetve akik természettudományos világnézettel rendelkeznek, de nem expertek az evolúció témakörében.
Kiknek nem? Aki tanultak pszichológiát, azoknak rém unalmasak lesznek a civilizációs betegségekről szóló fejezetek (kivéve a cukorbetegségről szólót).

The PhD Movie



Kicsit csalódtam ebben a filmben, bár aranyos és vicces. Azt hittem, lesz valami plusz varázsa attól, hogy képernyőre vitték a képregényt, de szerintem nem lett. 

A kényelmes kanapékat és a vetítővásznat kihasználva hetente egyszer filmet nézünk az egyetemen. Majd írok a múlt hetiről is, és a továbbiakról is be fogok számolni.