Egy mongol, egy japán, egy amerikai és egy namíbiai gyermek első életévét bemutató dokumentumfilm. A műfajban szerintem egyedülálló, hogy az egész filmben egy félmondatnyi narráció vagy kommentár sincs, csak a gyerekek környezetében elhangzó beszédfoszlányokat halljuk, a háttérzaj részeként. Ezáltal értékítélet és explicit viszonyítás nélkül tudja bemutatni a fejlődés nagyon különböző környezetekben lezajló, alapjaiban mégis univerzális alakulását. Szakmai szemmel is nagyon tetszett, meg hát a privát szememmel is, mert mind a négy gyerek nagyon cuki. A kollégákkal láttam még akkor, amikor új volt, és a következő hónapokban többen is megkapták a dvd-t intézeti szülinapi ajándékként.
Beasts of the Southern Wild
Ezt a filmet egy kolléganőm ajánlotta olyan kulcsszavakkal, mint amatőr szereplők, különösen szép képi világ, és a gyermeki lélek megrendítően pontos bemutatása. Aztán olvastam róla Bálint kritikáját*, ami megerősített abban, hogy muszáj lesz megnéznem. Megnéztem, és nem csalódtam. Szerintem nagyon szép film.
* Apró kiegészítés: eredeti nyelven viszonylag hamar kiderül, hogy a főszereplő gyerek kislány. "Once there was a Hushpuppy who lived with her Daddy in The Bathtub."
Les misérables - A nyomorultak
Nem olvastam a könyvet, cserébe láttam az Operett Színházban a musicalt és gyerekkoromban láttam rajzfilmen is a sztorit. A film nagyon komoly, nagyon hosszú, megindító. Nincsenek benne beszédben elhangzó szövegek, minden csupa-csupa ének.
Anne Hatheway (Fantine) szerepe idegesített, amiről nem ő tehet, de azért örültem, amikor végre kinyúvadt. A fiatal szereplők közül Samantha Barks (Eponine) nálam mindent vitt, énekhangban, színészetben, könnycseppekben, mindenben. Sokkal inkább neki adtam volna azt a mellékszereplős Oscar-t. És ha már a fiatal szereplők, Amanda Seyfried (Cosette) hangjába beleszerettem a Mamma mia-ból, ezúttal pedig csalódás volt, ki is szerettem belőle.
Anne Hatheway (Fantine) szerepe idegesített, amiről nem ő tehet, de azért örültem, amikor végre kinyúvadt. A fiatal szereplők közül Samantha Barks (Eponine) nálam mindent vitt, énekhangban, színészetben, könnycseppekben, mindenben. Sokkal inkább neki adtam volna azt a mellékszereplős Oscar-t. És ha már a fiatal szereplők, Amanda Seyfried (Cosette) hangjába beleszerettem a Mamma mia-ból, ezúttal pedig csalódás volt, ki is szerettem belőle.
Die Hard 5
Most jut eszembe, hogy az új Die Hard-ot is láttuk mostanában. Nagyon rossz film, de nem bánom, hogy megnéztük. Vicces, hogy Budapesten forgatták, és néhány kis szilánkban azért ott volt a régi die hardok feelingje. Kár, hogy mondjuk a forgatókönyvre nem pazaroltak túl sok agymunkát. Pedig a trailer alapján még jó is lehetett volna.
Címkék:
akciófilm
The Real Hustle
Amikor rákattanok egy sorozatra, az azzal jár, hogy amíg nem végzem ki az összes elérhető epizódot, addig csak 1-2 "igazi" filmet látok. Így van ez a címadó filmmel is, amit november végén kezdtem el, és most tartok a 8. évad vége felé. A sorozat fél órás epizódjaiban 3-5 átverést mutat be a három főszereplő: a köpcös és legügyesebb Paul, az általában jóképűnek és egyúttal jómódúnak beállított Alex, illetve Jess, aki jellemzően ártatlan, ám csinos, mosolygós lánykát játszik az átverések során. A jelenetek rejtett kamerákkal rögzített valós történetek, ezeket mutatják be hőseink azzal a jó szándékú céllal, hogy a nézők kevésbé fognak felülni az átveréseknek. Én sokat tanultam belőle, rettentő kreatívak és gyakran viccesek is a trükkjeik, a három szereplő pedig vérprofi a rájuk osztott szerepekben. Íme egy random talált ízelítő:
Címkék:
dokumentumfilm,
sorozat
Into the White
Igaz történeten alapuló, háború idején játszódó film, de nem az a hagyományos értelemben vett háborús film. Norvég tél, zord körülmények, érdekesen alakuló emberi viszonyok, és némi humor. Nézzétek meg!
Címkék:
film,
igaz történet
Anna Karenina
A könyv gimiben nem igazán érintett meg, felnőtt fejjel viszont nagyon. Kb. egy éve olvastam, így még viszonylag sok részletre emlékeztem, mikor megnéztük a filmet. Mivel mindig tudtam, mi fog történni, egészen más szemmel néztem, mintha maga a történet is újdonság lett volna. A képekre és a kreatív megoldásokra koncentráltam, azok pedig nagyon jól sikerültek. Szerintem zseniális, ahogy bepakolták a regény világát egy színházba; így sokkal inkább átjött az a nyomasztó érzés, hogy abban a közegben az, ami három ember magánügye lett volna, közüggyé vált. És szerintem képileg is sokat tett hozzá, egyedivé tette a filmet. Szóval szerintem ötből öt csillag, vagy nem tudom, mi lesz a skála ezen a blogon. Viszont azoknak az ismerőseimnek, akik nem olvasták a könyvet, nem tetszett a film, mert nem tudtak mit kezdeni a történettel. Úgyhogy előbb olvassátok, aztán nézzétek!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)