Babies

Egy mongol, egy japán, egy amerikai és egy namíbiai gyermek első életévét bemutató dokumentumfilm. A műfajban szerintem egyedülálló, hogy az egész filmben egy félmondatnyi narráció vagy kommentár sincs, csak a gyerekek környezetében elhangzó beszédfoszlányokat halljuk, a háttérzaj részeként. Ezáltal értékítélet és explicit viszonyítás nélkül tudja bemutatni a fejlődés nagyon különböző környezetekben lezajló, alapjaiban mégis univerzális alakulását. Szakmai szemmel is nagyon tetszett, meg hát a privát szememmel is, mert mind a négy gyerek nagyon cuki. A kollégákkal láttam még akkor, amikor új volt, és a következő hónapokban többen is megkapták a dvd-t intézeti szülinapi ajándékként.

Beasts of the Southern Wild

Ezt a filmet egy kolléganőm ajánlotta olyan kulcsszavakkal, mint amatőr szereplők, különösen szép képi világ, és a gyermeki lélek megrendítően pontos bemutatása. Aztán olvastam róla Bálint kritikáját*, ami megerősített abban, hogy muszáj lesz megnéznem. Megnéztem, és nem csalódtam. Szerintem nagyon szép film.

* Apró kiegészítés: eredeti nyelven viszonylag hamar kiderül, hogy a főszereplő gyerek kislány. "Once there was a Hushpuppy who lived with her Daddy in The Bathtub."

Les misérables - A nyomorultak

Nem olvastam a könyvet, cserébe láttam az Operett Színházban a musicalt és gyerekkoromban láttam rajzfilmen is a sztorit. A film nagyon komoly, nagyon hosszú, megindító. Nincsenek benne beszédben elhangzó szövegek, minden csupa-csupa ének.
Anne Hatheway (Fantine) szerepe idegesített, amiről nem ő tehet, de azért örültem, amikor végre kinyúvadt. A fiatal szereplők közül Samantha Barks (Eponine) nálam mindent vitt, énekhangban, színészetben, könnycseppekben, mindenben. Sokkal inkább neki adtam volna azt a mellékszereplős Oscar-t. És ha már a fiatal szereplők, Amanda Seyfried (Cosette) hangjába beleszerettem a Mamma mia-ból, ezúttal pedig csalódás volt, ki is szerettem belőle.

Die Hard 5

Most jut eszembe, hogy az új Die Hard-ot is láttuk mostanában. Nagyon rossz film, de nem bánom, hogy megnéztük. Vicces, hogy Budapesten forgatták, és néhány kis szilánkban azért ott volt a régi die hardok feelingje. Kár, hogy mondjuk a forgatókönyvre nem pazaroltak túl sok agymunkát. Pedig a trailer alapján még jó is lehetett volna.

The Real Hustle

Amikor rákattanok egy sorozatra, az azzal jár, hogy amíg nem végzem ki az összes elérhető epizódot, addig csak 1-2 "igazi" filmet látok. Így van ez a címadó filmmel is, amit november végén kezdtem el, és most tartok a 8. évad vége felé. A sorozat fél órás epizódjaiban 3-5 átverést mutat be a három főszereplő: a köpcös és legügyesebb Paul, az általában jóképűnek és egyúttal jómódúnak beállított Alex, illetve Jess, aki jellemzően ártatlan, ám csinos, mosolygós lánykát játszik az átverések során. A jelenetek rejtett kamerákkal rögzített valós történetek, ezeket mutatják be hőseink azzal a jó szándékú céllal, hogy a nézők kevésbé fognak felülni az átveréseknek. Én sokat tanultam belőle, rettentő kreatívak és gyakran viccesek is a trükkjeik, a három szereplő pedig vérprofi a rájuk osztott szerepekben. Íme egy random talált ízelítő:

Pí élete

Nem olvastam a könyvet, a filmet 3D-ben láttam. Engem akkor, ott teljesen elvarázsolt. Van, akinek nem jött be, mert túl giccses, de nekem tetszettek a hihetetlenül narancssárga naplementék és a világító delfinek. Illettek a történethez.

Into the White

Igaz történeten alapuló, háború idején játszódó film, de nem az a hagyományos értelemben vett háborús film. Norvég tél, zord körülmények, érdekesen alakuló emberi viszonyok, és némi humor. Nézzétek meg!

La fée

Ez a film viccesnek tűnt, és az első pár perc még az is volt, aztán meg annyira bugyuta (vagy szürreális?), hogy nem is tudtam, mit gondoljak. Biztos van, akinek ez bejön, de nekem inkább nem.

Anna Karenina

A könyv gimiben nem igazán érintett meg, felnőtt fejjel viszont nagyon. Kb. egy éve olvastam, így még viszonylag sok részletre emlékeztem, mikor megnéztük a filmet. Mivel mindig tudtam, mi fog történni, egészen más szemmel néztem, mintha maga a történet is újdonság lett volna. A képekre és a kreatív megoldásokra koncentráltam, azok pedig nagyon jól sikerültek. Szerintem zseniális, ahogy bepakolták a regény világát egy színházba; így sokkal inkább átjött az a nyomasztó érzés, hogy abban a közegben az, ami három ember magánügye lett volna, közüggyé vált. És szerintem képileg is sokat tett hozzá, egyedivé tette a filmet. Szóval szerintem ötből öt csillag, vagy nem tudom, mi lesz a skála ezen a blogon. Viszont azoknak az ismerőseimnek, akik nem olvasták a könyvet, nem tetszett a film, mert nem tudtak mit kezdeni a történettel. Úgyhogy előbb olvassátok, aztán nézzétek!