Dékány Dávid: Áldozat

(Dékány Dávid Dolgok C-hez című verseskötetéből a kedvencem.)

Rakovszky Zsuzsa 4 verse

Ezeket a verseket még 2018-2019 telén válogattam ki magamnak
Rakovszky Zsuzsa
Visszaút az időben
című kötetéből.

 Családregény 

Két nő jár-kel az augusztusi hőben
teraszra ki, konyhába be, a házban -
egy házban, amely teli van idővel:

az fertőzte meg vízkővel a kádat,
az marta le gömbölyűre a lépcsők
élét, az foltozta ki a bejárat

fölött a varázsfényt vető üveg
színes kockáit rendre színtelennel.
Két nő, nem fiatal és nem öreg,

abban a korban, amikor a test,
mely rég csak önmaga, fű, csillag és sár
rokona volt, lassan kísértetek

látogatta terep lesz, képernyő, melyen árnyak
mozognak a fényes por függönyén túl,
más idegen adások szétesnek-összeállnak,

egy bal kézbe vett késben, a hát görbületében
holtak kelnek futó létre, főleg a két szép
nővér: az, amelyik a kisszobában a képen

egyengeti a térdén sötét bársonyruháját
- az elvetélt színésznő, aki hamar lelépett
nagy adag altató kiskapuján át

a színről, fölbontatlan csomagként hagyva hátra
a rémisztő jövőt; s a másikuk, a felső-
kereskedelmi szépe, aki végigcsinálta:

háborút, sültkrumplis-használtruhás szegénység
éveit, hajnali kelést és gépelést,
fejtágítókat és agyérfestést, a szépség

lassúbb, majd gyors fogyását, s végül konszolidált
mosógépes, használt színestévés öregkor
örömei közül ragadta el a rák.

Mint csontot a sugárzó anyag, úgy hatja át
a múlt a csorba tükröt, a kecskelábú asztalt.
Egyikük, még gyerekként, ismerte azt a lányt,

aki más vihogó nők félkörében
- valami vállalati Don Juant
fog közre -, egymaga néz mosolytalan a gépbe,

gőgös-sebezhető, sötét szemekkel.
Halásznadrágok és abroncsszoknyák - a látvány
félig gúnyos, félig meghatott szánalmat kelt.

A másik látta még az ifjabbat gyereknek.
Idegrendszerük aljnövényzetéből
mindkettőnek ugyanazok az elfelejtett

percek és helyszínek rebbennek félálomban
fél-öntudatra, mint elhanyagolt
akvárium sötétjén átvillanó neonhal.

Az álmos, elvadult kertben ólmos meleg
folyik a vadcsalánra, a perzselt szélű lombra.
Szederbokor tövéből kóbor macskák merev

égő szemmel üres bádogtálkát bűvölnek.
Félkörben, moccanatlan, mint vézna démonok
ülnek a sárga fű közt. Valaha vélhetőleg

virágágyak is voltak, nyírták a füvet, és
nem zaklatta csalán selyembe bújt bokájuk,
mikor pohárcsörgés, dohányfüst, nevetés

elegyétől kicsit zúgó fejjel a bodza-
szagú sötétbe friss levegőért kiléptek,
s felnéztek a nyugodt, vészterhes csillagokra.

 Gravitáció 

Első fűtés: megperzselt por szaga.
Meleg szobából nézem a holdfogyatkozást:
ahogy csúszó karéjban lassan fölfalja a
terjedő vörös árnyék a csontszín villogást.

Szeles éjjel után reggel merő dió
a kert, diólevél zöld-sárga mozaikja
tömi el a csatornát. A gravitáció
megránt egy pórázt, és elindul újra vissza

mind, amit fölfelé húzott a nap
mágnese, most kopogva és lebegve
igyekszik lefelé. Ami csak kiszakadt
egymásból, most törekszik újra egybe

puha keblén a sárnak, ahol majd az esőben
maguk is sűrű sárrá feketednek.
Amikor a jövő vonzása már erőtlen,
mágnesként kezd el vonzani a kezdet.

 Párbeszéd az időről 

A: A múltnak sosincs vége. A jelen
- az is a múlt, álöltözetben.
Rozsdás lavór a még levéltelen
bodzabokor tövében, vizes böjti szelekben
fölszárnyaló papírzacskó, az égbe
kapaszkodva az ágak fekete szövedéke,
földmélyi ikreik, a gyökerek lenn -
ugyanaz a tavasz tíz éve, negyven éve:
soha nem múlik el, amit szerettem.

B: De az idő, mint nyaktiló, lesújt.
Múlt és jelen közt ott a vérben
sikló penge. A póló, amit a szél lefújt,
s most ott hever az orgonabokor tövében,
nem röppen vissza a kötélre újra.
S ha valaki cigarettára gyújt a
szivárgó gázcső közelében,
a lángoló jelenből nincs visszaút a múltba,
két külön kontinens a „már nem” és a „még nem”.

A: Ahogy az akna negyven éven át
ott vár a sűrű gazban
a kézre, mely kioldja lelkét, a robbanást,
ahogy a holt tavasz kísért az új tavaszban,
jéglapba zárva évtizedeket
kivár a gyűlölet, a szeretet,
amíg új kés sajog a régi sebben:
soha nem múlik el a szeretet,
ahogy nem múlik el a gyűlölet sem.

B. Sötét hernyók a porban, mint rég: dióvirág.
De ez nem az a por, és nem az a diófa.
A pók, amelyik itt rohan le-föl a kád
falán, meg amelyik lefolyt a lefolyóba,
ugyanolyan, de nem ugyanaz mégse.
Halott anyád a gének semmilyen cselvetése
nem hozza vissza, legfeljebb az álom.
Amit egynek mutat az érzések sötétje,
idegen és sokféle napvilágon.

A: De ami napvilágnál idegen,
ott vár rád a sötétben, öröktől ismerősen.
Kinn habzik, elforr az idő, de benn
valami nem bír megváltozni mégsem
soha. A vénkor udvara felett
a gyermekkor holdja mind fényesebb,
nincs is jelen, csak múlt álöltözetben:
soha nem gyógyul be a régi seb.
Azt szeretem, akit mindig szerettem.

 Dal az időről 

Fésű földben, karóra víz alatt,
madártetem a hóban...
Száz év előtti karácsonyi lap
a bombatalálat érte fiókban.
Fényképcsomag: aki már nincs sehol,
vízparton áll, gyerek fölé hajol,
sötét haja lobog a nyári szélben.
Szilánkok egy ház romjai alól,
amely leégett az idő tüzében.

Fakó zseblámpafény erőlködik,
hogy kimentsen az éjből valamit.
Kölcsön-létre lobbantsa, ami nincs.
A múlt kihamvadt évtizedeit
villantaná törött tükördarab.
Ahogy a kő fölött beforr a hab,
ahogy a gyűrű szétfut a hangtalan vízen -
a végén ránctalan nemlét marad,
mintha sosem lett volna semmi sem.

Több mint 200 év

Egy vers a 19. század második feléből:

Reviczky Gyula
Magamról

Rossznak mondod a világot,
Dőresége bosszuságod;
Siratod az élet álmát,
Földi gondok durva jármát;
Felpanaszlod lázban égve:
Bölcs elméje, jók erénye
S fényt sugárzó lángod, ég,
Csak hiúság, búborék.
Óh, pedig hány perczed, órád

Volt, midőn e sujtoló vád
Könnyeidben elviharzott
S kiderült rá szíved, arczod.
Gyönyörűség volt az élet,
Megáldottad születésed';
Rózsák közt jársz, azt hivéd,
S mi okozta? ... Semmiség!

Nem tudod, mi nyomja szíved',
Semmiségek üdvezítnek.
Hogy jön, nem tudod, csak érzed,
Hogy e bűnös-bűvös élet,
Mely ma szennyes, ronda börtön,
Holnap éden kertje rögtön.
Ma a békét áhitod,
S holnap küzdve élni jobb.

Ember! önző vágy vezérel.
Bánatával, örömével
Ezt az undok szép világot
Sorsodon át nézve látod.
Hogyha gondok elcsigáznak:
A világot éri vádad,
S ha örömre gyúl szived:
Nincs e földnél semmi szebb.

Ragyoghat a nap az égen;
Te sötétben, feketében
Látsz mindent, ha bánatod van;
Mig, ha kedved lángra lobban,
Minden érted van teremtve;
Télen is jársz rózsakertbe';
A nap is csak rád ragyog,
S kik itt laknak: angyalok.

Az örvendőt meg nem érted,
Ha világod' búban éled;
S csak ha lelked' szenvedőnek
Vallod, sajnálsz szenvedőt meg.
Mit törődöl a világgal,
Szenvedő sziv sóhajával,
Ha egy édes pillanat
Teljesíti vágyadat!

Hát ne fordulj vak hevedben
A világ és rendje ellen...
Úgy tekints az emberekre,
Hogy a föld se jó, se ferde;
Se gyönyör, se bú tanyája,
Csak magadnak képe, mása.
Ki sohajtoz, ki mulat.
A világ csak - hangulat.

És egy 21. századi, újhullámos kedvenc:

Kellerwessel Klaus
am mizu?

semmi különös, csak azt vettem észre magamon, hogy kezdek egyre könnyebben megnyílni az emberek előtt, bár még mindig azon görcsölök, hogy tényleg kíváncsiak-e rám, ezzel valószínűleg anyám kényszeres ragaszkodását akarom túlkompenzálni, aminek az eredete egy fontos személy elvesztése gyermekkorban, ami ahhoz vezet, hogy annyira retteg kapcsolatainak elvesztésétől, hogy elveszti minden kapcsolatát, ehhez hasonló paradox viselkedésminták rám is jellemzőek, például ha laza vagyok, nem görcsölök azon, hogy laza vagyok-e, és tényleg laza leszek, de ha görcsölök, hogy nyomorék vagyok, akkor nyomorék leszek, amitől meg még jobban görcsölök, és ez a két öngerjesztő hiedelem váltogatja magát percrőlpercre, néha még mondaton belül is, ez a borderline szindrómások kórtörténetében igen gyakori, és bár eddig a mániás depresszióra gyanakodtam, mégiscsak a borderline valószínűbb, ez megmagyarázná józsefattila iránti féktelen szimpátiámat is, de nem akarom túlságosan mélyreásni magam a dologban, ígyis betegesen sokat foglalkozok a lelki egészségemmel, a múltkor is majdnem bebeszéltem magamnak, hogy hipochonder vagyok, de tudatalatt ragaszkodom is valamilyen pszichés betegséghez, mert a társadalom belémverte azt a romantika zsenikultuszában gyökerező káros és megalapozatlan hiedelmet, miszerint minden művésznek kell valami idegbaj, és én művészként akarom definiálni magam, mert nem hiszem el, hogy a műveim nélkül is szerethető vagyok, ők a kezeim, amikkel megragadom a nép húsos tőgyét, és szeretetet facsarok ki belőle, ez valószínűleg kisgyerekkori figyelemhiányban gyökerezik, ami nem ritka apa nélkül felnőtt gyerekek esetében, ahogy apa nélkül felnőtt gyerekek sem ritkák a művészek között, de a műveim többségét meg se mutatom másoknak, bár végső soron, azért írom őket, hogy legyen mivel menőznöm, hogy hudeokos, hudezseni vagyok, de azt akarom, hogy anélkül olvassák el őket, hogy én azt akarjam, hogy elolvassák őket, de kit érdekelnek az olyan művek, amik csak önmagukról szólnak, ki akarna olyannal beszélgetni, aki csak arról beszél, hogy vele nem beszél senki, ellenszolgáltatást akarok nyújtani, nevelőapám füvetnyír, anyám főzmostakarít, öcsém a kutyát idomítja, én meg verem a faszom, nem akarom, hogy az irodalom is csak faszverés legyen, hasznos akarok lenni, de a művész akkor hasznos, ha önmaga, az az elvárás, hogy ne kövesse az elvárásokat, el kell találnia a közízlést, anélkül, hogy megcélozná, lazának kell lennie, anélkül, hogy akarná, ez is paradox, mint ahogy az is, hogy politizálni se merek, mert ha nem forradalmárkodunk elegen, akkor a rendszer megmarad, és megbünteti a forradalmárokat, de ha meg nem politizálok, akkor a forradalmárok nem lesznek elegen, és rábólintok egy olyan rendszerre, ahol ha politizálnék, meg lennék büntetve (segíts Viktor, szorongok!), de meg csajozni se tudok, mert azon pörög az agyam, hogy igenis tudok csajozni, más havi öthat lányt elhasznál, ha kap egy újat, örül, csóválja a farkát, majd fél órán belül szétcincálja, és napokig nyüszít a teteme fölött, én sosem leszek ilyen, mert ilyen akarok lenni, csak rányafogok fűrefára, hogy hátha valaki szánalomból egy laza pipa vagy valami, de én azt akarom, hogy anélkül akarjanak, hogy akarjam, hogy akarjanak, és nem merek hinni a szerencsében, mert mi van, ha nekem nincs, és nem azért mondják le a találkákat, mert egy gátlásos önző szar vagyok, hanem mert tényleg sürgősen be kell kötniük azt a tévékábelt, tényleg a haverjaikkal korcsolyáznak csütörtökön, az osztálytársaikkal pénteken, a bátyjukkal szombaton, vasárnap tényleg misén vannak, és az apjuk tényleg haldoklik, mi van, ha akármekkora hudeokos hudezseni vagyok is, sohasem lesz barátnőm, egy emberbe hétszer csapott a villám, mást a születésnapján robbantottak föl, én szüzen halok meg, nagyügy, de félek, hogy rosszul mérem fel a korlátaimat, és ez a félelem lekorlátoz, és bár egyre könnyebben nyílok meg az emberek előtt, de ha egy pillanatra is önmagamnak érzem magam, görcsölni kezdek azon, nehogy görcsölni kezdjek, annyira rettegek önmagam elvesztésétől, hogy elvesztem önmagam, de ezen is csak azért szorongok, mert szorongani akarok, a lelkibéke természetellenes, öngerjesztő hiedelmekbe és generációkig visszavezetett pszichés betegségekbe burkolózok, nehogy egy percre megnyugodjak, vers, tüntetés, tévékábel, mind csak ürügy arra, hogy átérezhessem a kínszenvedés kényelmét, mert annyi a világ, amennyit beletöltesz, magadat utálod másban, a csajodban is csak magad baszod, az egész világ csak az én félresikerült öndefiníciós kísérletem, minden, minden csak faszverés, egyébként megvagyok, veled?

Tom Phillips: A világ hülyéi

1. Az az idióta agyunk

kognitív tévedések:

1. mintázatfelismerő heurisztikák → illuzórikus korrelációk → rasszizmus; orvosok szerint telihold idején több baleset történik stb.
2. lehorgonyzási heurisztika: az első random infóhoz igazodunk (pl. dobókockából börtönbüntetés)
3. elérhetőségi heurisztika: a legkönnyebben eszünkbe jutó infó (l. média: több fűnyíróbaleset mint terrortámadás általi haláleset)
4. döntéstámogató torzítás: utálunk tévedni → tévhiteket megerősítő infók & csoportnyomás
5. társadalmi csapda (könyvelők tragédiája) v. negatív externália (az üzleti partnerek jól járnak, de egy vétlen harmadik fél nem, pl. környezetszennyező gyárak)

2. Szép kis környezet

(1) földművelés → letelepedés → vagyonegyenlőtlenség → hatalmaskodás → háborúk

+ a nem földművelők többet ettek, kevesebbet dolgoztak, egészségesebbek voltak

+ tájalakítás → Aral-tó kiszáradása a folyóeltérítések miatt, hogy gyapotot termesszenek a sivatagban → sót & ipari szennyező anyagokat a szél elvitte → légzőszervi és rákos betegségek

(2) ipar:

• folyók szennyezése → kigyulladó folyók USA-ban
• kínai elektromos hulladéktelep → talajba kerülő nehézfémtartalom
• csendes-óceáni szemétsziget mikroműanyag-szemcsékből és halászati felszerelésekből

3. Az élet utat tör magának

állattenyésztés → állandó fehérjeforrás + gyapjú a hidegben + trágya a földekre

betelepítések:

• angol herceg honvágya miatt brit nyulakat akart Ausztráliában → évtizedekig tartó nyúlinvázió
• afrikai Viktória-tóba nílusi sügér telepítése, hogy a halászok elégedettebbek legyenek → a sügérek minden más fajt felzabáltak
• Mao Ce-tung verébpusztító hadjárata → sáskahadjárat → éhínség
• Amerikai Akklimatizációs Egyesület elnöke Shakespeare-rajongó volt, ezért minden egyes általa említett madárból kellett egy az USA-ba → a seregély kártevő a termőföldekre, az őshonos madarakra, és betegségeket terjeszt
• amerikai szürke mókus Angliában és Írországban leuralta az őshonos vörös mókust, ami a kihalás szélére került

4. Kövesd a vezért!

egyenlőtlenség → elit réteg kialakulása → uralkodás

• első kínai császár sorra meghódította és egyesítette a kínai királyságokat, de diktátor volt, és innentől csak a halhatatlanság elixírjét kereste, mígnem higanymérgezésben meg nem halt
• II. Lajos bajor király politizálás helyett mesekastélyokat építtetett
• Türkmenisztán több mint 20 évig uralkodó diktátora 2006-ig mindent magáról nevezett el, és random dolgokat betiltott, amiket ő nem szeretett

5. Népuralom

a demokrácia ugyanolyan balul tud elsülni, mint a diktatúrák, mert a vezetők a hatalomra kerülve mást tesznek, mint amit a népnek korábban ígértek, az emberek pedig hosszasan képesek támogatni őket (l. Hitler)

+ intézkedések:

• M. Thatcher fejadója
• amerikai szesztilalom → szervezett bűnözés felélénkülése
• Delhiben a kobrák megritkítására jutalom a kobrabőrökért → kobratenyésztés → jutalom eltörlése → kobrák szabadon eresztése
• Québecben az egyházak támogatásának duplája jár a mentálisan sérült gyerekek neveléséért → az árva gyerekeket pszichológiai betegnek minősítették
• 1989-ben Mexikóban páros/páratlan rendszám szerint kitiltották az autókat → az emberek 2 autót tartottak

6. Háború. Ajjaj! Hát az mire jó?

háborúk vannak, amióta csak falvakba tömörültünk

• 1625-ben az angoloknak elfogyott az élelmük, mire a spanyol helyszínre értek → kaja & pia feltankolása → berúgás és lődörgés → elsomfordálás
• Nepóleon és Hitler ugyanúgy belebukott Oroszország elfoglalásába, mert nem számoltak az orosz tél zordságával, amit az ellenség a saját oldalára fordított: az oroszok addig hátráltak és késleltették a nagy ütközeteket, amíg be nem köszöntött a tél
• 1943-ban Kiska szigetén akkora volt a köd, hogy az amerikai és kanadai csapatok nem vették észre, hogy nincs is ott az ellenséges japán csapat, csak egymásra lövöldöznek

7. Szupercsúcs gyarmatosítási buli

felfedezések és gyarmatosítások → mindig mindennek az lett a vége, hogy amit/akit ott találtak, azt kifosztották/legyilkolták

• az európai gyarmatosításnak több mint 10 millió halálos áldozata volt
• az amerikai kontinens kb. 90%-a halt meg erőszakos úton

8. Diplomáciai kalauz tökfejeknek és/vagy hivatalban lévő elnököknek

utazások és földrajzi felfedezések → még több háború, mert a diplomácia gyakran nem sikerült: tévesen ítélték meg egymás szándékait / a saját erejüket:

szívélyesen fogadtak elfoglalási szándékkal érkező csapatot

vs.

békés együttműködési ajánlat ellenére rátámadtak a világ akkori legnagyobb birodalmának embereire (Mongol Birodalom)

9. A technikai forradalom - szárnyalás vagy szarnyalás?

a tudományos felfedezések korszaka a 16. században kezdődött, de a tudósok is ugyanolyan védtelenek az 1. fejezetben leírt kognitív torzításokkal szemben, mint bárki más

• 1998-ban azért csapódott bele a Marsba egy NASA űrszonda, mert nem egyeztették a mértékegységeket
• a Science-ben 10 éven át publikálgattak a polivíz/szupervíz nevű folyadékról, ami valójában szennyezett víz volt
• a röntgensugarak német felfedezése után a franciák is nagyon akartak saját sugárzást → N-sugarak, amiket érdekes módon francia laborokon kívül soha senki nem reprodukált
• Galton: eugenika
• Liszenko szovjet agrártudós a genetikát elutasította, mert szerinte az túl individualista világnézethez vezet → a környezet módosításával akart változásokat elérni a növényekben → milliók éhhalála a használhatatlan termés miatt
• amerikai Thomas Midgley ólmozott benzinje évtizedekig uralta a piacot, miközben végig sejthető volt, hogy az ólom mérgező (ő fedezte fel a hajtógázok (CFC) vegyületét is, ami az ózonréteg elvékonyodásához vezetett, de erről legalább még nem tudtak akkoriban)

10. Süketen és vakon a jövőbe

az újdonságok hatásának megítélésében igen bénák vagyunk, pl. sok fegyver, Nobel dinamitjának feltalálása, a Wright-fivérek repülőjének kifejlesztése, a rádió megjelenése után is azt hitték, hogy ezekkel soha többé nem lesznek háborúk

11. Hogyan csesszük el a jövőt?

jelenlegi bénázásainkat valószínűleg ugyanúgy nem ismerjük fel, mialatt véghez visszük őket, mint ahogyan elődeink sem ismerték fel az övéiket; a 20-21. század legnagyobb baklövése minden bizonnyal a klímaváltozáshoz vezető emberi hozzájárulásunk tömkelege

Athenaeum Kiadó, 2020.

A ​testünk nem felejt

Valóban öröklött génállományunk határozza meg döntő mértékben sorsunk alakulását? Hazájában alapművé vált könyvében Joachim Bauer határozott nemmel válaszol a kérdésre.

A legfrissebb tudományos kutatási eredményeket felvonultatva bemutatja, hogy a gének kizárólag idegrendszeri közreműködéssel válhatnak aktívvá, így a külső behatások nemcsak idegrendszerünk finom struktúráiban idéznek elő változásokat, hanem a génjeink működését is szabályozzák. Életvitelünk és emberi kapcsolataink minősége ebből a szempontból roppant fontos, és rendkívüli jelentőségük van a gyermekkori élményeknek, mivel a stressz befolyásolja az agy fejlődését, a traumatikus tapasztalatok és az átélt erőszak pedig neurobiológiai lenyomatként raktározódhatnak el, ami később fellépő lelki vagy pszichoszomatikus problémák előidézője lehet. Ez a felismerés új távlatokat nyit a betegségek megértésében és még fontosabbá teszi a pszichoterápia alkalmazását a gyógyításukban.

Megőrzésre / megjegyzésre érdemes részletek a könyvből:

A depresszió "megmerevíti" a szívritmust, leszűkíti a pulzusszám tartományát, és enyhén magasabb, de rugalmatlanabb pumpálási frekvenciára kényszeríti a szívet. Ez azt jelenti, hogy a szív sem a megnövekedett terheléshez, sem pedig a nyugalmi időszakokhoz nem tud megfelelően alkalmazkodni. A depresszió által kiváltott szűkebb pulzustartománynak az az oka, hogy a depresszió állapotában az agy erősen meghúzza mindkét fentebb említett "gyeplőt" (a szimpatikus idegrendszer idegeit és a bolygóideget), amelyek a szívritmust irányítják.
(...)
A pulzustartomány (angolul: heart rate variability, HRV) szűkülése szívbetegeknél a szívinfarktus és a szívhalál legsúlyosabb kockázati tényezője és előfutára.

A kortizoltermelés minden reggel 4 és 6 óra között éri el a tetőpontját a stressztengely működése révén, amely 14 és 15 óra között ("szieszta") éri el a köztes mélypontját, majd 16 óra után eléri a második csúcsát, és éjjel jut nyugvópontra. Az egészséges szervezetben az immunrendszer alaptevékenysége éppen ennek ellenkezője: nemcsak a vérben jelen lévő védősejtek száma, hanem az immunrendszer jelzőmolekuláinak (a citokineknek) a nyugalmi termelése és a test hőmérséklete is megemelkedik a nap második felében, és éjfélkor éri el a mélypontját.

Bizonyos daganatok kockázatát azért növeli meg a depresszió, mert a krónikus stressz és depresszió alatti csökkent tumorelhárítás egyik fő oka a természetes ölősejtek számának akár 50%-ot is elérő csökkenése lehet.

A méregtelenítő enzimek teljesítőképessége nagyon eltér a népesség egészséges tagjai között, aminek genetikai (tehát öröklött) alapja van. A népesség több mint 30%-ánál a CYP450-enzimeknek közepesen csökkent, további 10%-ánál pedig szélsőségesen csökkent a teljesítőképességük. A népesség e 40%-ánál ennek megfelelően csökkent gyógyszer-toleranciát figyelhetünk meg.
(...)
Azok az emberek, akik az ún. "közepesen gyenge méregtelenítők" 30%-os csoportjába (a szakirodalomban: intermediate metabolizers) tartoznak, négyszer kisebb arányú méregtelenítésre képesek. A népesség e 30%-ának jóval kisebb adagokra van szükség bizonyos gyógyszerekből. Azok, akik a népesség 10%-ára rúgó ún. "gyengén méregtelenítők" csoportjába (a szakirodalomban: poor metabolizers) tartoznak, századannyi (!), tehát szélsőségesen lecsökkent méregtelenítő képességgel bírnak. Ezek az emberek bizonyos gyógyszerekből csak drasztikusan csökkentett adagokat kaphatnak, nehogy megmérgeződjenek a csökkent gyógyszer-kiválasztási képességük miatt.
(...)
A népesség kb. 2%-a tartozik a "nagyon erősen" méregtelenítők (szaknyelven: rapid metabolizers) közé. Az ő esetükben magasabb napi adagokra van szükség, de ők is egységes adagolásban részesülnek, ami oda vezet, hogy bizonyos gyógyszereknél az orvos és a beteg által remélt hatás teljes mértékben elmarad.

Több gyógyszer szedése esetén az egyik orvosság méregtelenítése és kiválasztása gátolhatja vagy akár fokozhatja valamelyik másikét.

Nagyon eltérő lehet, hogy az egyes embereknek mennyi "példányuk" van egy-egy génből (ez a jelenség az ún. copy number variation, CNV). Ez éreztetheti a hatását a betegségekre való fogékonyságban, de akár az élelmiszerek és a gyógyszerek feldolgozásában is. Egy gén "példányszáma" a stabilan öröklött tulajdonságok közé tartozik.

Az összes emberi betegségnek csupán 1-2 százalékát okozza genetikai mutáció vagy CNV. A 98 százalékra tehető többi betegségnél a gének jelentősége nem a DNS-szekvencia megváltoztatásában rejlik, hanem abban, hogy miként kapcsolják be vagy aktiválják (indukálják), illetve hogyan kapcsolják le vagy deaktiválják (reprimálják) őket a különböző tényezők.
(...)
Az egészség titka a betegségek nagy többségénél nem a gének szövegében, hanem a tevékenységük szabályozásában keresendő.

A DNS-szálon található géneket az aktiválja a sejt magjában, hogy transzkripciós faktorok kapcsolódnak a DNS "kapcsolóihoz", amelyek egy gén előtt találhatóak. Promoterszekvenciának nevezzük az ilyen DNS-kapcsolókat, amelyek közvetlenül szabályozzák az utánuk következő gén aktivitását. Ha a transzkripciós faktor egy megfelelő promoterszekvenciához kapcsolódik, akkor ez oda vezet, hogy az "utánakapcsolt" gén átíródik.